CímlapsztorikMisztikum

Magyar rovásírás egy emberiség előtti piramisban: világszenzációt jelentettek

Interjút készítettek a megdöbbentő felfedezéssel kapcsolatban: ez újraírhatja a magyarság és az emberiség történelmét…

Tor Salqvist: – A lelet megtalálása előtt milyen indokkal mentek ki magyar rovásíráskutatók a Nap Piramishoz? Lehetett előre sejteni a szenzációt?

Szakács Gábor: – Előttem rovásíráskutató nem járt Visokoban, mert nem erről szólt a történet.Újságíróként a főnököm megbízásából magam is tudósítóként mentem először Visokoba 2006 júniusában, majd azután még hétszer, hol tudósító/rovásírás kutatóként, hol mintegy 150 érdeklődővel. Hogy tudósításaim ótamentek-e a helyszínre valóban más rovásírás kutatók is, nem tudom, mert nem olvastam róluk és senki nem is tájékoztatott személyükről, írásaikról, előadásaikról.

Hirdetés

Előtte annyit lehetett tudni a visokoi piramis alakú hegyekről,amennyit a sajtó és a hírhálók közzétettek. Még maga az USA-ban élő, bosnyák származású Semir Osmanagicpiramiskutató is csak 2005 nyarán lett figyelmes ezekre a hegyekre, amikor ott jártakor Senar Hodovic, a visokoi városi múzeum igazgatója felhívta rájuk a figyelmét. Az ásatásokat 2005 őszén kezdte meg.

Tor Salqvist: – Hány darab felirat került elő, illetve el lehet-e ezeket többé-kevésbé olvasni?

Szakács Gábor: – Az Osmanagic által symbol-nak, azaz jel(kép)nek nevezett karcolatok és a kárpát-medencei, röviden székely-magyar rovásírásnak is nevezett betűk kapcsolatát elsőként én állapítottam meg.

Ezt 2006-ban meg is írtam és közzétettem, majd feleségemmel, Friedrich Klára rovásíráskutató/oktatóvalközös többszöriutunkon minden kétséget kizáróan 21 betűt azonosítottunk az említett,39 betűs ábécéből. Többet egyelőre a betűk összevisszasága és olvashatatlansága miatt még nem, de ez idő kérdése.

Ettől függetlenül ennyi azonosság nem lehet véletlen, ezért amikor ezt Klára egy angol nyelvű tanulmányában megküldte Osmanagicnak, a 2008-as, sarajevoi tudóstanácskozás egyik alelnökévé választották. Mivel személyesen nem tudott eljönni,helyette én tartottam meg az angol nyelvű előadást a jelek európai párhuzamairól, amit a jelenlévő 55 különböző nemzetiségű tudós egyhangúlag elfogadott.

Ennek lényege, hogyez az ábécé a 7-8000 éves, kárpát-medencei, úgynevezett Tordos-Vincaműveltséghez tartozik, ami egyértelmű bizonyítéka az emberi tevékenységnek, jóllehet a hivatalos történettudomány nem fogad el ilyen régi írásbeliséget.

A visokoi piramisok kövein talált írásjelek tehát az egyiptomi piramisokénál jóval régebbi emberi beavatkozást és jelenlétet mutatnak, ami meghatározó a helybeli kutatások szempontjából.

Ami az eddig megtalált rovás feliratok számát illeti, nem lehet megmondani, hiszen van olyan kő, amelyen több tucat egymásba kapcsolódó betű is van,másokon viszont csupán egy. Kisebb-nagyobb rovásjeles kőből rengeteg volt, ezekből a turisták már jócskán vittek el, hiszen a helybeliek nem őrizték, mivel számukra nem volt jelentőségük.

Elolvasni a szövegeket nem lehet, mert pillanatnyilag fogalmunk sincs a szókincsről, amit az adott kor embere kövekre vésett. A rovás ábécé jeleinek azonosítása még nem jelenti a szövegértést, hiszen hiába tudom napjainkban elolvasni a latin betűkkel írt olasz, svéd, angol szövegeket, ha nem ismerem ezen népek szókincsét. Ezért válaszoltam a tanácskozáson is a nyilvánosan feltett kérdésekre, hogy csak annyi állapítható meg, hogy a Kárpát-medencében 7-8000 évvel ezelőtt élt és a visokoi piramisoknál írásjeleket hátrahagyott népcsoport ugyanazt az írásbeliséget használta, kapcsolatuk nem kizárt. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy ezt a két népcsoportot mai szóhasználattal élve magyarnak nevezték volna, hiszen ilyen régmúltból nincsenek emlékeink a népnevekről.

Hirdetés

Az viszont tény, és ezt hangsúlyoztam, hogy ezt az ábécét a Kárpát-medencében élőmagyarság mind a mai napig használja, egyedül a mi nyelvünk minden hangjára van benne betű, tehát a korabeli népességnek kapcsolata lehetett a mai magyarsággal. Ezt a magyarázatot elfogadták a jelenlévő tudósok is. Mivel ilyen körben csak nagyon óvatosan lehet fogalmazni, semmiképp nem állítható, hogy a visokoi piramisok építéséta rovásjelek megállapításaellenére is a magyaroknak lehessen tulajdonítani. Ehhez bizonyítékok kellenek, a szájhagyományok és legendák nem elegendőek.

Rovás

Rovás “P”, rovás “S” és a nyíl alakú rovás “C”

Tor Salqvist: – A rovásírás(ok)on kívül előkerült-e bármiféle egyéb tárgyi, avagy írásos lelet a Nap Piramisból, avagy a többi kisebb, környékbeli piramisból?

Szakács Gábor: – Nagyon furcsa, hogy avésetek, karcolatok mellett más – pl. használati – tárgyak alig kerültek elő. Ezért is jelentősek a feliratok. Találtak az egyik alagútbanegy összetört kőkereket, másutt kőlapát szerűséget, szerszám öntőformát, de ilyen kiterjedt területű feltárásnál, ennél sokkal több lett volna elvárható.

Nem is a feltételezetthasználati tárgyak száma a fontos jelenleg, hanem a különböző piramis alakú hegyek szabályos fed- és járólapjai, és a közeli Vratnikban feltárt, feltételezett tumulusz (földdel fedett kősírhalom) tökéletesen faragott 24 tonnás kőoszlopa (monolitja) annak oldalában. Visokoban eddig a Nap, Hold és Sárkány (ezek mesterséges nevek) piramisokkal foglalkoztak, amelyek egymással 2,1 kilométer hosszú, egyenlő oldalú háromszöget képeznek.A Szeretet és a Földanya piramisok létét egyelőre csak légifelvételekből következtetik. A kőoszlop és a kőkerék a Forrai Sándor Rovásíró Kör honlapjának (www.rovasirasforrai.hu ) Kitekintő fejezetében, a Dolmenek és tumuluszok című írásomban láthatók.

Tor Salqvist: – Készítettek-e fotókat a rovásokról, s ha igen, megtalálhatóak-e ezek az interneten (avagy a nyomtatott médiumokban)? Ha nem, magántulajdonban vannak-e fotók?

Szakács Gábor: – Rengeteg fényképet készítettünk az útitársakkal is a piramisokról, rovásjelekről.Az említett honlap Kitekintő fejezetében, a Múltüzenete beszámolóban az egyik kövön láthatók jelek,többek között a nagy latin E, ami a rovás ábécé P-jének felel meg.Ez tévesztette meg a helybelieket és vélték úgy, hogy a latin írásbeliség nyomait találták meg, holott ilyen időtávlatban azt még meg sem alkották. A Friedrich Klára általeddig azonosított jelek európai összehasonlítása honlapunk Rovásírás fejezetében A Kárpát-medence, a bosnyák piramisok és Glozel jelrendszerének összehasonlítása cím alatt olvasható.Ezen kívül a Tatárlakától a bosnyák piramisokig című, dupla, négy és félórás DVD-n és könyveinkbenis látható belőlük több.

Bizonyára vannak honlapok, ahová még felkerültek ilyen képek, de hogy azok letiltják-e, nem tudom. Mi csak azt kérjük, hogy a mi felvételeinket a forrás megjelölésével vegyék át, közlésüket nem tiltjuk!

Tor Salqvist: – Említette, hogy a piramis szkíta-hun-magyar mivoltára nincs közvetett bizonyíték. Csak a benne talált rovásírás sejteti ezt, ám ez nem perdöntő. A rovásírásokon kívül előkerült-e bármiféle olyan lelet, mely más kultúrához kapcsolná ezt a csodás építményt?

Szakács Gábor: – A Tordos-Vinca műveltségnél régebbi, bizonyítható leletegyüttes egész Európában sem létezik, ez viszont nem csak írásbeliséget, hanem fazekasságot, stb. is jelent. Ezekből nem találtak eddig, márpedig- amint azt feleségem megírta -Torma Zsófia 1875-ben éppen ezekből a töredékekből talált rengeteget a Tordos-menti Maros partfalában. A helybeliek magukat az illir kultúrkörhöz kapcsolják, Osmanagic viszont az előttük létezett, de eddigmeg nem nevezhető, mert ismeretlen, kultúrához.

Tor Salqvist: – Van-e tudomása bármilyen olyan emberal kotta építményről, mely régebbi lenne a Nap Piramisnál, illetve tud-e olyan írást említeni, ami koraibb a szóban forgó rovásnál?

Szakács Gábor: – Az eddigi leletekből nem állapítható meg egy másik, megnevezhető műveltség a Kárpát-medencein kívül,a már említett cikkeink egyikében látható is a Tordos-Vinca Égei tengerig lenyúlóműveltségi területe még a visokoi feltárások előtt. Maguk a boszniai piramisok több tízezer éves múltjuk miatt jelenlegi ismereteink szerint semmiféle népcsoporthoz, műveltséghez nem kapcsolhatók, ugyanakkor nála régebbi építmények, jelek csak feltételezés szintjén léteznek. Találgatni persze lehet, csak ahhoz valami bizonyíték is kell.

Tor Salqvist: – Mióta foglalkozik rovásírás kutatással, s mekkorára becsüli a rovásírni tudó magyar emberek számát? Léteznek-e rovásírásoktató tanfolyamok?

Szakács Gábor: – Feleségemmel kezdeném a választ, ő ugyanis gyermekkorától foglalkozik rovásírással, magam tőle tanultam el úgy harminc évvel ezelőtt. Az érdeklődők számát eladott könyveink, előadásaink és az általunk, a Forrai Sándor Rovásíró Kör keretein belül szervezett Kárpát-medencei Rovásírás versenyek tíz éves tapasztalata alapján több százezerre becsülöm.Ennél persze lényegesen kevesebben vannak, akiknapi gyakorisággal használják. Ennél azonban lényegesen fontosabb, hogy aki használja, az legalább helyesen tegye, mert ahogyan alatin betűs helyesírási hibák is műveletlenség színében tüntetik felhasználóját és ugyanez van a rovásírásban is. Egyelőre legyenek inkább kevesebben, de azok a hagyományos Magyar Adorján, vagy a latin ábécé betűihez igazított Forrai Sándor féle ábécét használják, ahogyan a versenyeken is a gyerekek!

Tor Salqvist: – Négyzetes világszenzáció esetén (például a boszniai rovásírás sikerrel történő dekódolásakor) milyen lépéseket terveznek a lelet magyarországi, illetve világviszonylatban történő széleskörű megismertetésére? Sajnos sok nemzeti beállítottságú ember sem tud a leletről, avagy félinformációkkal rendelkezik csupán róla.

Szakács Gábor: – Forrai Sándor Rovásíró Kör honlapja igen népszerű, a Kultúra-Művészet csoportban 1200 honlap közül két év óta az első 20-40 között van. Könyveink kaphatóak a nemzeti boltokban, sorra alakulnak a rovásíró körök, rovásjeles helységtáblákat avatunk majd minden hónapban, Fényképtárunk jelzi, hogy hol, miként használják ősi írásunkat, több újság folyamatosan közöl cikkeket Visokoról és a rovásírásról.A hivatalos magyar történetírás viszont nem kíván tudomást venni róla,ezt a szemléletet csak a hétköznapokban történő terjesztés és tömeges használat tudja megváltoztatni.

Volt egy kísérlet, hogy a Rovásbizottság angol nyelvű tanulmányban javasolta a rovásírás számítógépes UNICODE-ba történő beillesztését, ez azonban idén elbukott a dublini tanácskozáson. Ez arra int bennünket, hogy a továbbiakban is óvatosan fogalmazzunk, amikor mindenhol és mindenben a magyarság elődeinek a kezét véljük látni, mert csak ellenségeket szerzünk magunknak.

Ezért szoktam azt mondani, hogy jelenleg jobban örülök annak, ha egy magyar falu iskolásai elsajátítják a helyes rovásábécét, megtanulják történetét, mintha kiderülne, hogy az eszkimók is a mi ősi írásunkat használják. Először a Kárpát-medencében kell megteremteni a tömeges használatát és elismertségét, utána léphetün kvele a nagyvilág elé.

Az interjú most nem közölt vége, mely a Nap Piramis, illetve a benne talált rovásírás megtalálásának körülményeivel fog foglalkozni kvázi világpremierként, elolvasható lesz nemsokára – a mostani bejegyzéssel egyetemben – a nemzeti radikális Flag Magazinban:www.flagmagazin.hu

Világszenzáció látott napvilágot tehát, ám sem a Blikk, sem az RTL Klub, sem a Tv2 nem számolt be róla, holott a magyarság ügyét régen látott módon ragyogja be ez az új remekbe szabott régészeti felfedezés. Szakács Gáborral készített beszélgetésem befejezése olvasható az alábbiakban.

A rovásjeles kő megtalálásának története a következő, bár ezt ennyire részletesen sehol nem írják le.

Szakács Gábor: – A Nap piramishoz vezető Ravne alagútban Osmanagic és társai találtak olyan követ első behatolásukkor, amelyen latin E betűhöz hasonló jelet találtak. Hogy hogy nem, a brazil Paulo Stékelt találták meg szakértőként, hogy mondjon véleményt. Stékel sajátos módon héber kabbalisztikus jelekhez hasonlította, valamint általa aze zen a kövön látott jeleket a franciaországi Glozel kövein lévő jelekhez is hasonlította. Itt már közelített az igazsághoz, de a rovásírás szót nem használta.

Amikor én odamentem 2006-ban, én voltam az első, aki ezeket a jeleket rovásírásnak neveztem és erre Osmanagic figyelmét felhívtam. Amikor pedig még rengeteg jelet azonosítottam, ezekre Stékel fel sem figyelt, közben elsőként a Tatárlakai korong egyik jelét is megtaláltam, amit a helybeliek nem hamisíthattak, mert Tatárlakáról nem is hallottak.

A szlávok, azaz bosnyákok tehát láttak valamit, amiről nem tudták, hogy micsoda és nem is érdekelte őket.

Stékel is mondott valamit, de vagy tudatlanságból, vagy szándékosságból a Kárpát-medencét és a rovásírást nem említette.

Engem ezekről senki nem értesített, a magyarság számára én hívtam fel a figyelmet a rovásírásos jeleinkre és terjesztettem el írásaimban, előadásaimban.

Hogy ezt a történetet ki hogyan értelmezi, az már nem az én gondom…

Forrás: (Tor Salqvist)Szerző a Flag Polgári Műhely tagja

Mondd el a véleményed, kíváncsiak vagyunk rá!

Kövess minket Facebookon!

Ezzel egyúttal támogatod oldalunkat is.