Hétfő délelőtt negyed 12 tájban az Omega együttes Facebook-oldalán az alábbi bejegyzés jelent meg:
„Megrendülten tudatjuk, hogy Kóbor János, az Omega együttes Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas alapítója rövid betegség után elhunyt.
Rajongók milliói imádták itthon és külföldön a rockzene állócsillagaként. Felfoghatatlan űrt hagy maga után. Nincsenek szavak, marad a csend. Mecky a szívünkben örökre velünk marad.”
Most már biztos, hogy soha nem lesz több Omega-koncert.
Az alapító tag Benkő László és az öt évvel később csatlakozó Mihály Tamás halála után kétségesség vált, hogy közönség elé lép-e a legendás magyar együttes, de maga Kóbor János mondta, hogy a közönség szeretete továbblendítheti a zenészeket a gyászon. Olyan Omega viszont, ahol nem Mecky áll a mikrofon mögött, nem létezik.
Nemrég születésnapi turnéra, a múlt héten még televíziós felvételre készült a 78 éves zenészlegenda, de már nem jutott el a stúdióba. A hírek szerint Covid-fertőzés miatt került kórházba.
A Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas muzsikust már középiskolás korában utolérte a beatkorszak zenekar-alapítási láza, de érettségi után – biztos, ami biztos alapon – építészmérnöki diplomát szerzett a Műszaki Egyetemen.
Az első banda, melyben ő is színpadra lépett, a budapesti József Attila Gimnáziumban állt össze. Rá – sorsolás útján – a ritmusgitár jutott.
Néhány év múlva, a Próféta nevű zenekarban tolták az aktuális nyugati beatszámokat, majd 1962-ben összeállt az Omega. Gyakorlatilag egy időben a Rolling Stones alakulásával.
A nevet – egy közszájon forgó történet szerint, melyet Kóbor János is megerősített – a Műegyetem Várkollégiumában adott koncertjüknek köszönhetik, ahol a plakátra rá kellett írni, hogy is hívják a bandát, akik aznap este fellépnek. Valaki odapingálta, hogy Omega, nekik pedig tetszett.
Hatvannyolcban jelent meg az Omega első albuma, a Trombitás Frédi és a rettenetes emberek. Korábban egyetlen magyar beatlemezt sem adtak ki, ők törték meg a jeget. Itt már az első klasszikus felállásban játszottak: Benkő László és Presser Gábor billentyűzött, illetve Benkő a zongora mellett trombitán és néha furulyán is besegített.
A dobokat Laux József kezelte, Mihály Tamás basszusgitározott, Molnár György „Elefánt” volt a szólógitáros, és Kóbor János „Mecky” töltötte be az énekes-frontember posztját.
