Konok Péter megszólalt és igen borús jövőt, “forró őszt” vetít előre?
Ki mit gondol?
Elgondolkodtató írás és tűpontos látlelete annak, ami zajlik és ami majd FOG?
Konok Péter eredeti bejegyzése:
“Nem igazán tudom elképzelni. Mármint érteni értem (legalábbis azt hiszem), de nincs hozzá elég fantáziám.
Ahogy elnézem a lehetséges árakat, mi például nyár végétől nem fogjuk tudni kifizetni a havi rezsit.
Igazából alig van olyan ismerősöm, aki ki tudja majd, pedig ismerőseim közül viszonylag kevesen élnek valódi szegénységben, a többségük úgy él, mint mi, legalábbis ebből a szempontból:
Hónapról-hónapra kiszámoló proliként, aki azzal hízeleg magának, hogy ebben az országban inkább valamiféle alsó-középosztálynak számít, hiszen van fedél a feje felett, égnek még a lámpák, duruzsol a mosógép, főzőlángot ad a gáztűzhely, jut némi benzin az öreg kocsiba – nem, ez még messze nem a mélyszegénység.
Szóval, ősztől mi jó sokan nem fogjuk tudni kifizetni a rezsit. Mondjuk, a fogyasztók kétharmada. Vagy inkább háromnegyede?
Kiderül. Mi lesz? A lakosság nagy részénél kikapcsolják a gázt, a villanyt?
Jelzálogot tesznek az otthonokra? Ha a fogyasztóikat elvesztik, az energiaszolgáltatók (amiket rég lenyúlt az állam) bedőlnek.
Ha kilakoltatják a lakosságot (ugye, milyen furcsa a nyelv: nevezhetjük-e még “lakosságnak”, akinek nincs hol laknia?), mit csinálnak a behajthatatlan kinnlevőségekkel, az eladhatatlan ingatlanokkal?
Mert, ugye, ki fogja megvenni az árverésre bocsátott másfélszobás panelek tízezreit, a távoli falvakban málladozó Kádár-kockák légióit? A Mészáros Lőrinc? Lófaszt.
És mi lesz a lakosságtalanodó lakossággal? Táborokat állítanak fel? (Mekkora siker volt az ócsai devizatelep is, ugye?)
Nemigen látok itt már koncepciót. Ideig-óráig meg lehet fékezni az elégedetlenséget az állami erőszak fokozásával (nem véletlenül ígértek komolyabb béremelést a rendőröknek és a katonáknak), de egy ekkora tömeggel szemben ez illúzió (és gyanúm szerint még a megemelt rendőri fizetések sem lesznek elegendők az élethez).
Jelen állás szerint – ideértve a forint hulladékká válását, az élelmiszerárak elképesztő növekedését, a vágtázó inflációt, a már régen totálisan felszámolt szociális rendszert, stb. – ez az ország pár hónapon belül lakhatatlanná válik. Nem átvitt értelemben, nem metaforikusan, hanem – már amennyiben a rablókapitalista világot valóságnak tekintjük – fizikai értelemben.
Ezt így nem lehet végrehajtani.
Vagy az van, hogy a NER szimplán csődbe ment, és mentik-lopják a menthetőt (“Utánunk a vízözön”, ugye, csomagoljuk gyorsan össze még az ezüstkanalakat!), vagy az, hogy ez az egész valamiféle provokáció.
Hogy is határozta meg a derék sztálinista, Dimitrov elvtárs a fasizmust (meg kellett tanulnunk annak idején)?
“A fasizmus a finánctőke legreakciósabb, legsovinisztább és legimperialistább elemeinek nyílt terrorista diktatúrája!” Ebben gondolkodnának? Vagy egy háborúban (a társadalmi feszültségekre adott univerzális csodaszerben)?
Nem tudom. Nem látok bele a kártyáikba. Lehet, hogy nincsenek is már kártyáik, csak zűrzavar, szétesés, egy utolsó, nagy zabálás.
Vagy részben “visszavonják” ezt az egészet, és azt rikoltozzák, hogy megvédtek minket… kitől is? Önmaguktól?
Hogy miután belengették a lehetetlent, majd inverz 68-asként realisták lesznek, mi pedig megnyugodva benyelünk egy jókora emelést, azon örvendezve, hogy megúsztuk az elképzelhetetlen mértékűt?
Nehéz lenne már azt is eladni.
Végjáték ez már, akárhogyan is, azt hiszem. Nagyon csúnyán alakulhat. Nagyon csúnyán alakul.”
