Rácz András: Aki egy diáklányra kiabál mindenfélét a véleménye miatt, az utolsó, gyáva, szar ember
Kendőzetlen szavakkal szállt bele a diáklányt kritizálókba.
Az október 23-i tüntetésen a saját maga által írt szókimondó slam poerty-műve miatt sokan támadták Pankotai Lilit.
A diáklány néhány keményebb megfogalmazása miatt például a Magyar Demokrata szerzője, Bencsik Gábor is kritizálta a gimnazista lányt.
Ugyanakkor többen a fiatal lány védelmére keltek. Az ügyben megszólalt Heidl György filozófiatörténész, a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának dékánja is.
Kedden pedig Rácz András, Oroszország szakértő osztotta meg gondolatait a közösségi oldalán. Mint írja:
“Általában nem szoktam belpolitizálni, mert van elég dolgom a háborúval, szóval ez most itt a kivétel. És mivel nem érek rá vitatkozni, ezért a kommenteket itt most kikapcsoltam.
Szóval:
0) Civilizált ember gyerekeket nem bánt. Soha, semmilyen körülmények között.
Egyet nem érteni, vitatkozni lehet, de bántani őket nem.
1) Ergo, aki egy középiskolás diáklányra kiabál kígyót-békát a (mégoly trágár) véleménye miatt, a “példás megbüntetést”, kirúgást, egyebeket követelve, az utolsó, gyáva, sz@r ember. Akkor is, ha a kormánymédiában dolgozik, és utasításra teszi. Ha pedig nem, akkor főleg.
2) Aki nem képes felismerni a költészetet – mert bizony, a slam poetry is költészet – , az ráadásul még hülye is.
3) Aki a stíluson háborodik fel látványosan ahelyett, hogy a tartalommal foglalkozna, és ezzel próbálja elterelni a vitát a lényegről ( = az oktatás helyzete), az pedig a társadalmat és az oktatás javításáért tenni próbálókat nézi hülyének.
4) Aki pedig ennek a verbális szennyáradatnak az elszabadításával reménykedik elrettenteni a fiatalokat attól, hogy kiálljanak saját magukért, a tanáraikért és a jövőjükért… nos, az túlságosan régen volt fiatal.
Egyébként meg az eszem megáll, de tényleg…. ?
Mintha nem lenne nagyobb bajunk annál, mint hogy egy tinédzser csúnyán beszél. Teringettét, na.”