Vonalkóddá válik az egyén, nem leszünk több, mint egy szám a rendszerben…
A cél az, hogy egy tömegtermelt társadalmat teremtsenek meg. Ez részben már sikerült is.
Az emberek mértéktelenül fogyasztanak, sáskaként élik fel a bolygót, és mindenki úgy él, mintha nem lenne holnap.
A média, a tévék és a reklámok mind azt sugallják és sulykolják, hogy ne elégedjünk meg azzal, amink van.
Hogy akarjunk többet, és valójában nincs olyan, hogy elég, mert valakinek mindig több lesz.
Az alapvető ösztönöket, az irigységet és a megosztottságot játsszák ki, és elültetik a legbelső énünkben rejlő gonoszságot.
A társadalom megosztása pedig jól működik…
Mindenki azt nézi, kinek mije van, kinek van nagyobb tévéje, kocsija, aztán vesz egy még nagyobb kocsit, tévét, házat, adósság-rabszolgasorba verve magát, ami a bankoknak jó.
A bankok pedig világszerte kontinensnyi embertömeget dolgoztatnak azokon a képzeletbeli deviza “ültetvényeken”…
Mindeközben pedig szétrohad alattunk a Föld…
A tévé híradókban szüntelenül okádják az agymosásra való szappanoperákat, az emberek pedig azon vitatkoznak, hogy melyik celeb ment megint elvonóra.
Mindeközben a Csendes-óceán kétharmada kihalt, a tengereket pedig beborítják a vízi élőlények rohadó hullái.
Az Antarktisz lassan semmivé olvad, és nyáron melegebbet mérnek, mint egyes európai nagyvárosokban.
A világot egyszerűen felfaljuk, mint egy mohó kisgyerek, aki csak a végén fog rájönni, hogy nem minden ehető, és hogy meglesz a böjtje annak, hogy egykor nem hallgattunk a tudósokra.
