Breaking: tudósok “láttak be” a halálon túlra: indul a túlvilág feltérképezése, ami az egész világunkat megrengeti
Most kezdődik csak az, hogy az ember Istenné válik, kijátszva a halált…?
Egyre biztosabb, hogy megvan a tudomány Szent Grálja, már ami a túlvilág létezését illeti.
Dr. Sam Parnia most olyan sokkoló eredményeket mutatott be, melyek előre vetítik, hogy a halál utáni létezés nem holmi illúzió, hanem nagyon is valóság.
Mi több, a halálunk egyfajta illúzió, bár kétségtelenül a legijesztőbb és leghihetőbb – emberi szemszögből.
A tudósoknak a mostani eredményeikkel lényegében sikerült “belátniuk” a halál pillanata mögé, ahol ugyanúgy létezik a tudat, még egy órával a szív leállását követően is
– állítják a szakemberek.
Ez picit olyan tehát, mintha magába a túlvilágba nyernénk egyfajta betekintést.
Sam Parnia, intenzív terápiás orvos és a NYU Langone Health orvostudományi tanszékének docense által vezetett kiterjedt többéves tanulmány során a kutatók 567 beteget figyeltek meg a világ 25 kórházában, amikor szívmegállás után kardiopulmonális újraélesztésen (CPR) estek át, amelyek többsége halálos kimenetelű volt.
A betegek tucatjainál rögzített elektroencefalogram (EEG) agyi jelek azt mutatták, hogy a fokozott tudatosság epizódjai a szívmegállás után egy órával jelentkeztek.
Bár a vizsgálatban részt vevő betegek többségét sajnos nem élesztették újra CPR-rel, 53 beteget hoztak vissza az életbe.
A túlélők közül 11 beteg számolt be tudatosságról a CPR során, és hat számolt be halálközeli élményről.
Léynegében tehát arról van szó, hogy ténylegesen tudatosságra, tudatos agyra jellemző jeleket, biomarkereket rögzítettek.
Ez azt is jelenti egyúttal, hogy a halálunk után valamit érzékel az agyunk, és itt a nagyon fontos kérdés:
PONTOSAN MIT?
Egyre valószínűbb, hogy nem mást, mint a túlvilágot.
Azt a helyet, vagy állapotot, ami talán egy magasabb létezés, egy másik dimenzió, egyelőre bármi lehetséges -vélik.
A kutatók fontosnak tartják megjegyezni, hogy a vizsgált személyek agya nem szenvedett oxigénhiányban, amellyel sokan magyarázzák az ilyen látomások kialakulását.
Egy másik szokásos ellenérv, hogy az emlékek közvetlenül a tudat elvesztése előtt, illetve közvetlenül visszanyerése után rögzülnek.
Parnia véleménye szerint azonban ez azért nem lehetséges, mert a tudatvesztés más, kevésbé súlyos állapotainál (például a baleseteknél előforduló eszméletvesztésnél) is pont ennek ellenkezőjét tapasztaljuk: az áldozatoknál egyszerűen kiesnek a kritikus időszak dolgai (“az utolsó, amire emlékszem, egy piros autó volt, aztán már csak a kórházban tértem magamhoz”).
Egy másik, fontosnak tartott motívum, hogy a négy említett személy egyike sem vallotta magát gyakorló hívőnek, s nem számoltak be vallásos elemek feltűnéséről.