A 105 éves Ida néni akkor született, amikor még az utolsó magyar király országa voltunk!
Mutassuk meg, mennyien szeretjük! Gratulálunk neki! Elképesztő történet áll mögötte, érdemes elolvasni!
Öt éve, századik születésnapjára kapta vissza a magyar állampolgárságát az az idős erdélyi asszony, aki 1918 október 17-én született a Torda melletti kis faluban, és soha nem is lakott máshol.
Bár arra nem emlékezhet, de akkor még IV. Károly volt Magyarország királya, s a kis falu is magyar terület volt.
Bágyonban most is jobban beszélnek a helyiek magyarul mint románul, a helyi idősotthon tizenegy lakója is anyanyelvén diskurál.
Mindannyian közel vannak a 100 évhez, de Székely Ida a korelnök, aki ezzel a történelmi Magyarország területének legidősebb magyar állampolgára.
A legidősebb magyar polgár a XXI. században, 2021-ig, a bajai Zsilinszki Veronika volt. 1908. február 4-én született a vajdasági Kevevárán, kisgyermekként települt át családjával Bajára.
Világ életében kertészkedett, abból is élt, tisztességben nevelte fel fiát majd unokáját is.
Míg egészsége engedte szeretett táncolni, beszélgetni, olvasni. 113 évet élt meg.
Székely Ida idén már a 105. születésnapját ünnepelte, a másodikat az otthonban. Szellemileg friss, külön szobát kapott, jól érzi magát. 103 évesen még egyedül élt a szülőházában, háztartást vezetett, sütött-főzött-mosott-takarított, segítséget nem fogadott el.
Végül egészségi állapota miatt engedett a rokonai unszolásának, s lett a református idősotthon lakója:
Negyven éve élek magányosan, mióta a férjem meghalt – mesélt az életéről a Vasárnapi Blikknek a kissé már nagyot halló Ida néni. – Három testvérem volt, mindegyiket eltemettem. Nekem nem lehetett gyermekem, de a testvéreim gyerekei, unokái rendszeresen meglátogatnak, ők vettek rá arra, költözzek be, de nem bántam meg.
Szülei gazdálkodók voltak, Ida néni ebbe a közegbe született bele 1918-ban, az első nagy háború után.
Ökröket, teheneket tartottak, jómódban éltek a két világháború között, ám a szocialista román állam mindenüket elvette.
Egy darab kis földet tarthattak meg, azon zöldséget termelt a férjével, akit a 2. világháború után ismert meg, amikor az 1948-ban hazatért a hadifogságból.
A világháború poklát is közvetlen közelről láthatta, Torda közelében komoly csaták dúltak, majd a szovjet hadsereg minden aranyosszéki férfit elvitt hadifogságba.
Ők nem tértek haza, az én férjem nem itt harcolt, nem itt esett fogságba, neki szerencséje volt – folytatta az egyik legidősebb magyar állampolgár.
Szibéria megviselte az ő egészségét is, nem lehetett gyerekünk. Korán elvesztettem, már negyven éve tart a hosszú özvegység, hosszabb mint a házasságom.
A gyász, az ő hiánya itt van még bennem, de mentem tovább, éltem egyedül, segítettem akinek csak tudtam. Nem adom fel, de hogy meddig élek nem tudom.
Van egy daganat az arcomon, nem műthetik meg, mert félő, az altatást nem bírná a szívem, de nem megyek már bálba, nem kell már szépnek lennem, elviselem ezt a terhet es.
