Rejtélyes emberi populáció nyomaira bukkantak a tenger mélyén: megvan Atlantisz?
Elveszett világ, ősi vadászok: 140 ezer éves titok a Jáva-tenger mélyén
Képzelj el egy rejtélyes, víz alá süllyedt világot, ahol egykor folyók szelték át a síkságokat, hatalmas állatok kószáltak, és egy eddig ismeretlen emberi közösség vadászott a dzsungelben.
Most, a Jáva-tenger mélyén, 140 ezer éves emberi csontok és állati fosszíliák tárják fel ennek az elveszett világnak a titkait.
Ezek a leletek egy elfeledett Homo erectus populációról mesélnek, amely a mai Indonézia partjainál, a tenger mélyén nyugvó Szunda-földön élt, és talán még fejlettebb emberfajokkal is kapcsolatba lépett.
A jégkorszak kincse: Szunda-föld édenkertje
A legutóbbi jégkorszak idején, amikor a tengerszint drámaian alacsonyabb volt, Jáva, Borneó, Szumátra és számtalan kisebb indonéziai sziget egy hatalmas, összefüggő szárazföldet alkotott: ez volt a legendás Szunda-föld.
A legújabb felfedezések szerint ez a terület nem más volt, mint egy gazdag, élővilággal teli édenkert, ahol folyók kanyarogtak a síkságokon keresztül, otthont adva halaknak, teknősöknek, folyami cápáknak és vízilónak.
A szárazföldön pedig elefántok, vízibivalyok és hatalmas Stegodonok vándoroltak szabadon. A régészek nemcsak Homo erectus maradványokat, hanem több mint 6000 állati fosszíliát is feltártak Jáva szigetének közelében, melyek mind ezt az ősi ökoszisztémát elevenítik fel.
Rejtélyes vadászok és fejlett módszerek
A Homo erectus ezen különleges csoportja egy ma már víz alatt lévő völgyben élt, a mai Jáva és Madura szigete között. Ami igazán lenyűgöző, az az állati csontokon talált vágásnyomok: ezek azt sugallják, hogy ezek az ősi emberek rendkívül fejlett vadászati módszereket alkalmaztak.
Nem csupán kisebb állatokat, mint például teknősöket, hanem nagy testű emlősöket, például szarvasmarhához hasonló tülkösszarvúakat is elejtettek.
Ez a viselkedés eltér a Homo erectus ismert szokásaitól, ami felveti a kérdést: vajon kapcsolatba léptek más, fejlettebb emberfajokkal, és tőlük sajátították el ezeket a kifinomult vadászati technikákat?
A felegyenesedett ember diadalmenete és eltűnése
A körülbelül 2 millió évvel ezelőtt megjelent Homo erectus, vagyis a “felegyenesedett ember”, az emberi evolúció egyik legfontosabb mérföldköve volt. Testfelépítése már szinte teljesen megegyezett a mai emberével, kiválóan alkalmas volt hosszú távú gyaloglásra és hatékony futásra.
Ez tette lehetővé számára, hogy Afrikát elhagyva meghódítsa a világot, eljutva a Kaukázustól Nyugat-Európán át egészen Délkelet- és Kelet-Ázsiáig.
Ezt a lenyűgöző terjeszkedést nemcsak a fizikai állóképesség, hanem a korábbi emberfajokénál jóval nagyobb agykapacitás is segítette, amely lehetővé tette számukra a változatos éghajlati viszonyokhoz és élővilághoz való alkalmazkodást.
A Homo erectus intelligenciájának jele volt az is, hogy körülbelül másfél millió évvel ezelőtt egy teljesen új kőeszköz-kultúra jelent meg, amely már célzott vadászatra is alkalmas eszközöket tartalmazott. Emellett a tüzet is képesek voltak használni, sőt, egyes kutatások szerint a művészet első, kezdetleges formái is náluk jelentek meg.
Jelenlegi ismereteink szerint a Homo erectus legtovább Jáva szigetén maradt fenn, ahol még körülbelül 108 ezer évvel ezelőtt is létezhetett, mielőtt végleg eltűnt volna, ezzel lezárva egy csaknem 2 millió éves, rendkívül hosszú és sikeres történetet.
