Miközben az ország nyomorog, Orbán Ráhel 1,7 milliós Chanel táskával a vállán mosolyog bele a kamerába

Hadházy Ákos ezt írja:

“MINDENnapi luxi: 1.7 milliós Chanel táskával együtt sikerült fotózkodnia Orbán Ráhelnek Vasvári Viviennel együtt.

A 4900 dollár az “használtpiaci” ár, az új ár ugyanis nem elérhető a Chanel honlapján.

Az igaz, hogy a kép 2024-es, akkor még nem tudhatta szegény Ráhel, hogy Lázárnak nem tetszik a luxizás… Viszont ideteszem a korábbi posztjaim képeit is a hercegnő többi, milliós értékű retiküljéről. Ne felejtsük el, egy átlagos magyar fél éveket is dolgozhatna egy-egy ilyen táskáért.

Ráhelnek viszont a képek tanulsága szerint több ilyenje van. Idősebbek emlékezhetnek a Fülöp-szigeteki diktátor feleségére, Imelda Marcosra, akinek vagy háromezer pár cipője volt…Lehet, hogy Ráhelnek meg táskából jut minden napra (hétre) új táska?

Az sem piskóta persze, hogy milyen rendezvényen pózol tavaly Ráhel az azóta ukránellenes aktivistának felcsapó Vasvári Viviennel. A képek Ráhel és Tiborcz szálloda- és étterem láncának promó rendezvényén a Pesti Vigadóban. Az alábbi linken olvasható beszámoló szerint:

“A Pest Vigadóba meghívott vendégek az érkezés első pillanatától érezhették, hogy egy különleges este részei lehetnek. A főlépcsőház fényfestését és az első emeleti folyosón gomolygó füstködöt mindenki le akarta fotózni, a gyönyörű Díszteremben pedig folytatódott az látványosságok és az attrakciók sora: egy titkos kert installációja, élő hárfazenére balettperformanszok és egy népi együttes kápráztatta el, illetve szórakoztatta az érkező vendégeket.

Akik a bemutatóest során egy Botaniq „tanösvényt” járhattak végig és „titkos kertekben” ismerkedhettek meg a prémium kollekció egységeinek történetével, az általuk kínált élményekkel, kóstolhattak bele a gasztronómiájukba, valamint személyesen találkozhattak a vendéglátókkal, az ott dolgozó szakemberekkel is.

A Botaniq Collection több mint márka. Az értékteremtésre és a hagyományokon, történelmi örökségünkön alapuló történetmesélésre épül. Erősen kötődik a természethez, miközben egyedülálló, kortárs vendégélményt nyújt, és értéket közvetít – mondta Orbán Ráhel, a BDPST Group kreatívigazgatója, a BDPST Koncept ügyvezetője, a Botaniq Collection brand egyik megálmodója köszöntőjében. – A kollekció összes egységére igaz, hogy minden részletét aprólékosan, gondosan terveztük meg annak érdekében, hogy azok a vendégek jólétét, kikapcsolódását, feltöltődését szolgálják. Az általunk alkotott brandek, úgy gondolom, hozzájárulnak ahhoz, hogy az értékeink és a hagyományaink tovább éljenek.”

Miközben az ország többsége a húszdekás párizsi és a kicentizett villanyszámla között lavírozik, Orbán Ráhel 1,7 milliós Chanel táskával a vállán mosolyog bele a kamerába.

A kép, amelyen a „kreatívigazgatónő” Vasvári Vivien társaságában feszít, nem most készült, hanem még 2024-ben. Csak hát az ilyen pillanatok nem öregszenek – sőt, ma talán még jobban fájnak, mint akkor.

A retikül, amely használtan is közel kétmillió forint, újonnan annyira exkluzív, hogy már az árát sem merik kiírni a Chanel hivatalos oldalán. Ez nem divatcikk, ez státuszszimbólum.

És ha Hadházy Ákos posztjának hinni lehet – miért ne lehetne –, nem ez az egyetlen luxusdarab, amit a miniszterelnök lánya birtokol. Nála a designer cucc nem ünnepi alkalom, hanem hétköznapi kellék.

Chanel a vállon, nép a vállán

És hogy hol tűnt fel ezzel a „szerény kis táskával”? Egy rendezvényen, amelyről a legtöbb magyar csak akkor hallott, amikor már lement a balett a füstködben.

A Botaniq Collection pompás díszbemutatóján, ahol a hárfazenés balett és a „titkos kertek” installációja közt lépdelt a NER elitje, miközben a gasztroélményekről szóló tanösvényen kóstolták a prémium érzést.

Ott, ahol a luxus nem a cél, hanem az alapértelmezett kiindulópont. Mert a brand – mint megtudtuk Ráhel köszöntőjéből – nem más, mint „értékteremtés a hagyományok mentén”. Hogy ez mit jelent a gyakorlatban? Egy újabb kastélyfelújítást, egy újabb gourmet étlapot, egy újabb szállodát, amelybe csak akkor lépsz be, ha nem nézel rá az árra.

De ki fizeti a számlát?

Mert valaki mindig fizet. És nem, nem csak a prémium vendégek. Aki dolgozik ebben az országban, aki áfát fizet a kiflire, aki a hitelét nyögi, aki hónap végén már csak egyenlegeket nézeget – az is benne van ebben a történetben. Csendes statisztaként, aki nem kap kóstolót a márkázott pezsgőből, de a számla végén rajta van a neve.

A NER-luxus nemcsak látványos, hanem üzenetértékű: miközben ők újraértelmezik a vendégélményt, mi újraértelmezzük a túlélést. A „márkaérték” fogalma átalakul: ott felfelé szárnyal, itt lent pedig egyre üresebb a kosár.

A Chanel táska pedig nem pusztán divat, hanem jelképe annak, hogy miközben egyesek designer darabokba csomagolják a kiváltságaikat, addig mások nejlonszatyorral járnak piacra – ha egyáltalán jut még arra is.

És ez az ország nem attól fog kettészakadni, hogy kinek milyen a táskája. Hanem attól, hogy már senkit nem lep meg, hogy a hatalom közelsége nem felelősséget, hanem végtelen privilégiumot jelent.