Tényleg létezhet a 250 milliós lélekszámú titkos Holdváros?

John Lear információi valósak lehetnek?

Az internet és a közösségi média korában soha nem volt könnyebb összeesküvés-elméletekbe botlani.

Az egyik legbizarrabb, mégis újra és újra felbukkanó teória azt állítja: a Holdon létezik egy titkos űrváros, ahol akár 250 millió ember is élhet – földi tudományos és katonai elit, vagy épp emberi–idegen kooperációban működő kolónia formájában.

A történet főszereplője John Lear, az amerikai légierő egykori pilótája, aki évtizedek óta hangoztatja: a Hold sokkal több, mint amit a NASA elmondott róla.

Fontos leszögezni: ez az állítás semmiféle tudományos vagy bizonyítható alapokon nem nyugszik.
Mégis érdemes megnézni, miért és hogyan terjedhetett el egy ennyire vad elképzelés.

John Lear és az árnyékkormányok Holdja

John Lear neve az UFO-kutatók és összeesküvés-elmélet-hívők körében jól ismert. A CIA-s múlttal is rendelkező Lear az 1980-as évektől kezdve állította: a NASA nem az, aminek látszik, és valójában titkos űrprogramokat futtat, amelyek keretében már az 1960-as évek óta rendszeres járatok indultak a Holdra és tovább.

Lear szerint a Hold felszíne alatt egy gigantikus földalatti bázis épült ki, ahol körülbelül 250 millió ember él – részben földi tudósok, katonák, kutatók, részben más civilizációk képviselői.

Állítása szerint a városban földi életformákat mentenek át, biológiai és genetikai kísérletek zajlanak, sőt, bizonyos elméletek szerint a Holdon már most is egy újfajta civilizáció jön létre, amely a Föld jövőbeni katasztrófáira készül.

A bázist és az odautazást teljes titokban, a „deep state” és a háttérhatalmak működtetik.

A legtöbb tudós és űrkutató egyértelműen álhírnek és sci-fi fantazmagóriának tekinti a Lear-féle elméleteket. A Hold felszínét – és részben a belsejét is – több űrszonda, műhold és ember vizsgálta az elmúlt évtizedekben.

Eddig semmiféle bizonyíték nem került elő egy hatalmas bázisra, pláne nem egy 250 milliós lakosságú településre. Egy ilyen méretű populáció ellátása, oxigénnel, vízzel, élelemmel való folyamatos kiszolgálása a mai ismert technológiai szinten kivitelezhetetlennek tűnik – különösen teljes titokban.

Kivéve, ha van valami amiről nem tudhat a teljes nyilvánosság: új, rejtett technológia vagy más innováció.

Emellett a Hold gravitációja, sugárzási viszonyai és a hiányzó atmoszféra is óriási kihívást jelentene egy ekkora léptékű „város” fenntartásához.

Az emberek gyakran úgy érzik, a nagyhatalmak nem mondanak el mindent – és történelmileg nem is teljesen alaptalan ez a gyanú.

Az USA például évtizedekig tagadta a létezését a híres Area 51 katonai bázisnak, amitől a konteóhívők úgy érezhetik: ha egyszer már hazudtak, miért ne hazudnának most is?

A Holdváros-konteó pedig egy tökéletes metafora: egy másik világ, ahova „a kiváltságosok” már elmenekültek, miközben mi itt a Földön egyre súlyosabb válságokkal nézünk szembe – klímakatasztrófa, háborúk, társadalmi széthullás. Sokak számára ez az elmélet a valóság elől való menekülés egy formája.

És ha mégis…?

A konteó hívei arra is hivatkoznak, hogy a NASA gyakran „kitakar” képeket, és számos fotón furcsa, mesterségesnek tűnő alakzatok láthatók – tornyok, kupolák, szabályos geometriai minták.

Mások szerint az Apollo-missziók valójában idegen civilizációval való találkozásokhoz vezettek, és azóta létezik egy titkos együttműködés.

Egyesek szerint ez és az ehhez hasonló történetek sokkal inkább kollektív vágyakról, félelmekről és az ismeretlen vonzerejéről szólnak.

A Holdváros-mítosz, ahol 250 millió ember él titokban, nem több, mint egy izgalmas, de rendkívül valószínűtlen összeesküvés-elmélet.

Ugyanakkor érdekes társadalmi tünet: azt mutatja, hogy az emberek egy része már annyira nem bízik a hivatalos narratívákban, hogy még az ilyen abszurd teóriák is hitelesebbnek tűnnek számukra.

De a kérdés nyitva marad – nem azért, mert igaz lenne, hanem mert az emberi fantázia határtalan.

És hát… ki tudja, mi van a Hold túloldalán?