Kitálalt Orbán Viktor volt titkárnője: ha ennek csak a fele igaz, nagy bajban van Magyarország!
Megdöbbentő visszaemlékezés kezdett el keringeni a neten. Utána jártunk a teljes igazságnak.
Mintha egy politikai thriller elevenedne meg előttünk. Egy állítólagos levél kering az interneten, ami – ha valódi – nem csupán egyetlen emberre vet sötét árnyékot, hanem az egész kormányzati rendszerre.
A dokumentum szerzője egy nő, aki magát Orbán Viktor „titkárnőjeként” azonosítja – vagy legalábbis valakiként, aki közvetlen és bizalmas rálátással bír a miniszterelnök mindennapi működésére.
A levél hangvétele sokat sejtető: fájdalommal, félelemmel, ugyanakkor szinte megbánással íródott.
Olyasvalaki beszél benne, aki hosszú ideig volt tanúja annak, „hogyan működik valójában” a hatalom – és most, a lelkiismeret vagy talán a rettegés súlya alatt, beszélni kezd.
A levél teljes tartalma:
Vass Éva: “Én, a FIDESZ-adminisztráció egykor volt titkára, úgy hiszem, valamennyire ismerem őket. Ebbe beleértve Orbán Viktor pártelnököt is, az ifjúdemokraták teljhatalmú urát. – Mi, akik ugyanolyan fiatalok voltunk, de nem tartoztunk a ’88-as Bibó-kollégisták soraiba, a legteljesebb bizonytalanságban éltünk, dolgoztunk az Országgyűlési Képviselők Irodaházában.
Nálunk alig fiatalabbak, nem egy vonatkozásban jóval tapasztalatlanabb fiúk és lányok döntöttek sorsunkról, egzisztenciánkról. Ők jómódban éltek, ám bennünket, kiszolgáltatottakat szinte fillérekért dolgoztattak, ugráltattak – gyakorlatilag nem is vettek emberszámba.
Egyedül nevelem gyermekemet egy újpesti albérletben. Mikor kisfiamat a műtétje után kihozhattam a kórházból, az orvosok azt javasolták, hogy néhány hétig én, az édesanyja, ápoljam, minél többet legyek mellette. Három hétig táppénzért, fél keresetért is vállaltam ezt az időszakot, hiszen nem nekem, hanem gyermekemnek volt rá szüksége…
A kényszerszabadság után Orbán behívott a ’Fehér Ház’-beli szobájába. Hanyagul, hátradőlve fogadott, mindkét lábát – amint azt a filmekben is láthatjuk – az asztalra téve.
Úgy, ott, rám sem nézve közölte: ők az ország szempontjából kiemelkedően fontos munkát végeznek, így nem engedheti meg egyetlen munkatársának sem azt, hogy mindenféle gyermekápolási ügyek miatt hiányozzak. Annyi időt sem hagyott, hogy megszólaljak s már közölte is: a továbbiakban nem tart igényt a munkámra. – Mire felocsúdtam a kábultságból, már a folyosó végéről kiabálta, hogy ne siránkozzak, ne panaszkodjak, az e havi béremet azért még kifizeti.
Így lettem egyik napról a másikra – csak azért mert anya maradtam – munkanélküli, felesleges ember.
Miközben dél körül lefelé ballagtam a lépcsőn, azt se tudva, hogy hová-merre menjek – eszembe jutottak azok a levelek, melyeket a választópolgárok, az ország lakosai küldtek a FIDESZ vezetőinek, többnyire Orbán Viktor elnöknek címezve. Eleinte még akadt egy-egy dícsérő levél, de később csak pocskondiázó sorok érkeztek. Sokszor remegve vittem be hozzá a napi postát, hiszen tudtam azt, hogy milyen hiú ember az Elnök magára és a pártjára.
Fizetésem maradéka néhány nap alatt elfogyott, szó sem lehetett arról, hogy jogi úton támadjam meg azt az embertelen eljárást, melyet Orbán Viktor gyakorolt velem szemben.
Katasztrofális helyzetemben a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálathoz fordultam, mert enni azért kellett a kisfiamnak. – Annyit még el kell mondanom a történetről, hogy a Vezér munkatársai – Kövér László, Deutsch Tamás és még néhány ott lebzselő – szótlanul nézték végig megaláztatásomat. Egyetlen fiatalember szólt csak vígasztalólag utánam, Fodor Gábor, mondván: ’Úgy látszik, a Viktor ma bal lábbal kelt fel…’
Mit mondhatok most, 1993 nyarán? Az Isten óvja attól Magyarországot, hogy ezek a hétköznapi élettől, a kisemberektől elrugaszkodott fiatalok valamikor is hatalomra kerüljenek!” (Vass Éva, Budapest-Újpest, 1993)
A cikk először Észak-Rajna – Vesztfáliában, a düsseldorfi “Komet” c. irodalmi-politikai folyóiratban jelent meg német nyelven.
Bennfentes vagy koholmány?
A szöveg állításai súlyosak. Azt sugallja, hogy a rendszer nem csupán politikai, hanem személyes manipulációkra is épül. Hűség, hallgatás és lojalitás – ez a három pillér az, amire a hatalom épít, legalábbis a szerző szerint.
A levél alapján Orbán környezete nemcsak politikai játszmák terepe, hanem egy zárt világ, ahol a bizalom ára a teljes behódolás.
A levél megírásának és terjedésének időzítése sem véletlen. Egyre többen érzik úgy, hogy repedések jelennek meg a rendszer monolit tömbjén. Hogy a hatalom, amely évekig megingathatatlannak tűnt, most belülről kezd mállani – ha nem is látványosan, de érezhetően.
Előre megkomponált összeomlás?
Egyes olvasók azt gyanítják: a levél egy tudatos akció része lehet. Lehet, hogy valaki szándékosan „szivárogtat”, hogy elindítsa a bizalmatlanság lavináját? Vagy éppenséggel egy belső ember próbálja elkerülni, hogy a végső felelősség rá háruljon, amikor minden összeomlik?
Az igazság valahol a sorok között rejlik
A levél hitelességét egyelőre senki sem igazolta – de senki sem cáfolta érdemben sem. A szöveg nem hoz konkrét bizonyítékokat, de annál több érzést, hangulatot, szorongást közvetít.
És talán ez a legnyugtalanítóbb benne: sokak szerint túl valóságosnak tűnik ahhoz, hogy pusztán kitaláció legyen.
A levél valójában kitaláció?
Mivel az állítólagos történetet időről időre felkapják a közösségimédia-felhasználók, megpróbáltunk utánajárni annak, valóban megtörtént esetről van-e szó.
Kutatásunk során nem találtuk nyomát Vass Évának. Az általunk megkérdezett volt Fidesz-tagok közül senki nem emlékszik ilyen nevű munkatársra, még Fodor Gábor sem, aki a poszt szövege szerint az elbocsátás után vigasztalni próbálta a nőt.
A lakmusz.hu blogposztban is megtalálta a történetet, ami elvezetett minket egy 2008. áprilisi íráshoz – feltehetően ez a szöveg eredeti forrása, ennél régebbi megjelenést legalábbis nem találtak.
Ebben a bejegyzésben három történet szerepel Orbán Viktorról, az egyik Vass Éva 1993-as sztorija.
Eléggé valószínű, hogy a történet tehát nem valós.
