Sehonnan sehová vezető körforgalom a mezőn 500 millió forintnyi EU-s pénzből.

No comment… Ki mit gondol? A sztori abszurdabb mint gondolnád!

Az, hogy a ­Zalaegerszeg- és Zalaszentiván-közti új körforgalom félmilliárd forintból épült, és mégis közlekedésileg gyakorlatilag a semmibe vezet, nem tragédia — sokkal inkább groteszk üzenet arról, hogy mi folyik ma nálunk az uniós pénzekkel és a „fejlesztéspolitikával”.

Az önkormányzat – mondhatnánk – jól célzott: „építsünk egy konténerterminálhoz vezető körforgalmat”. Csakhogy a terminál nincs. És mivel nincs vasúti „delta-vágány” sem, az egész beruházásnak (több mint) a fele már most egy felesleges ornamentumként áll.

A kormány azt ígérte: az Adriai-tengeri kikötők felől vasúton érkező áruk érkezzenek meg Zalaszentivánnál, onnan induljanak tovább Szlovákia, Csehország, Lengyelország irányába – magyarul: „kerüljük el Budapestet”.

Szép terv, kétségkívül — csak épp a kivitelezés akadozik. A vasúti összekötő vágány például legkorábban 2028-ra várható…

addig tehát a félmilliárd forintból épült körforgalom… nos, lényegében arra szolgál, hogy „jó volt kijönni egy projektet” és elmondani: fejlődünk.

„Körforgalom” – hangsúlyozom – olyan úthoz, vasúthoz nincs kötve, amelyen a terminál vagy a vágány már működne.

Azaz: az az út, amit használni kellene, még nincs. Így a beruházás „a semmibe vezet”. Ez egyszerre tragikomikus és dühítő.

„Fejlesztünk! Látják, mit csinálunk!” – mondhatják. A valóságban: talán a kivitelező cégek jól járnak, a politikusok fényképezhetnek, az uniós büdzsét pedig lehívják.

A vasúti vágány kellene előbb, de az késik, mégis az útépítés indult el. Ez olyan, mintha házat építene az ember tető nélkül – a falakat már emelte, de az alap nincs kész.

A kormányzati narratíva szerint zajlik a „fejlődés”, „vidékfejlesztés”, „infrastrukturális ugrás”. Itt azonban nagy az eltérés a retorika és a valóság között.

„Körforgalom a semmibe” – így lehetne címezni az egész ügyet. Ennyi pénzbe került, és olyan beruházást hozott létre, amely használhatatlan.

Az igazi baj nem csupán abban áll, hogy ez történt, hanem az is, hogy normálisnak tűnik — mintha ez lenne az új „állami logisztika”.

A hatalmi gépezet örül, hogy „fejlesztettünk”, a polgár pedig nézi: jobb-rosszabb út és körforgalom készült, de a cél — a logisztikai központ és az áruforgalom korszerűsítése — elmaradt.

Ha a kormány azt hirdeti, hogy „építünk egy erős, versenyképes Magyarországot”, akkor legyen végre világos: nem elég a fényképezhető munka látványa.

A működésnek kellene következnie. Mert ha minden „fejlesztés” egy körforgalom, amely a semmibe vezet, akkor kérdezhetjük: mi értelme végül is a milliárdoknak?