A fa, mely 250km/h-val robbantja arcodba a termést, halálosabb mint egy lövés
A porzófa eredeti előfordulási Közép- és Dél-Amerika trópusi térségei, beleértve az amazóniai esőerdőt is, így szerencsénkre nem fogunk vele egyhamar találkozni Európában, de talán nem is baj.
A közel 60 méteres magasságig megnövő fa alapvetően örökzöld, így első ránézésre semmi extra. Barna törzs, amit sima kéreg borít, amin kisebb tövisek ülnek.
Ha valaki éppen ott áll, akkor akár 250 kilométer per órás sebességgel is telibe kaphatja a szétrepülő termés.
A hímvirágok hosszú tüskéken nőnek, míg a nővirágok magányosan, egy-egy levél tövében helyezkednek el. A termése 3-5 centiméter hosszú és 5-8 centiméter átmérőjű, tökszerű toktermés, 16 részleggel.
Ez az, ami ha beérik, akkor robbanásszerű hang kíséretében elpattan; így a 2 cm-es, lapos magvait akár 70 m/s sebességgel is képes kiröpíteni a semmibe, ez átszámolva pedig valóban eléri egy tisztességes sportkocsi gyorsaságát.
Abban már semmi meglepő nincs, hogy akár 100 méterre is eljuthatnak így a magok.
Tényleg halálos sérüléseket tud okozni bármilyen élőlényben, ha elég közel van hozzá.
Azonban van néhány apró jel, ami alapján nagy bizonyossággal meg lehet jósolni, hogy ezek az ördögi kis termések mikor robbannak szét.
Sem éjszaka, sem a borús, nevesebb napokon nem kell attól tartani, hogy elpattannak.
A különleges robbanáshoz ugyanis szükség van az erős napsütésre és a szárazságra, ami kvázi szétfeszíti folyamatosan a termést, ami egy ponton elpattan.
15 vagy 16 darabból áll maga a termés, és az érés, száradás során 64%-ot is veszít a nedvességtartalmából. Ilyenkor a folyamat végén hihetetlen elemi erővel feszülnek szét ezek a különválasztott lapos magok.
z evolúció során egyes fajok nagyon találékonyan oldották meg azt, hogyan szaporodjanak, terjedjenek.
A leghétköznapibb példaként gondoljunk például a pitypangra, melynek a magjai apró ejtőernyőkként tehetnek meg igen nagy távolságokat a széllel.
