“A repülőgép magyar feltalálójáról” miért nem beszél senki?! Ez a nevet bezzeg kihagyják a történelemkönyvek lapjairól!
Juttassuk el minél több emberhez!
„Új életviszonyok fognak fejlődni; a közlekedés függetlenebb lesz a vasúti rendszer hálózatától… a társadalom új nemzetközi szerződések s egyezmények által fogja magát biztosítani”
– hangzott el 1895-ben.
A mondat pedig Martin Lajostól származik, aki ugyan ezt a gondolatot a repülőgépekkel kapcsolatban osztotta meg rektori beköszönő beszéde alkalmával, de akár sokkal tágabb értelemben is igaza lett, mint tudjuk.
1914-ben az Új Idők című lap egyenesen a repülőgép magyar feltalálójának nevezte Martin Lajost, aki egy hihetetlenül sokrétű tudományos munkásságot hagyott a Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemre.
Ma már talán vannak, akik megmosolyogják ezt a szerkezetet, ugyanakkor el kell mondani az 1891-ben (!) szabadalmaztatott szerkezetről, hogy ígéretesebb volt, mint bármely más kortársa repülő-alkotása!
Pontosabban; léghajók, illetve ballonok már voltak, de olyan szerkezetek nemigen, amelyek a levegőnél nehezebbek voltak, de mégis repültek.
Ne feledjük, hogy az első repülőgép – a Wright testvérek Kitty Hawk nevű gépe – volt az első valóban repülőgépnek nevezhető szerkezet az emberiség történetében!
Talán így már világos, hogy a bevezetőben említett, a beköszönő beszédben elhangzott mondat miért volt úgy igazán nagy elmére valló jövendölés!
De kezdjük az elején, ugyanis Martin Lajos életében nem az általa Sólyomnak elkeresztelt repülő szerkezet volt az első komoly találmány!
A birtokos családban született zseni Budán született, alsóbb iskoláit is ott végezte, majd 1844-ben a pesti egyetem bölcsészkarán kezdte tanulmányait.
847-ben mérnöki tanfolyamra ment, de az 1848-as szabadságharcban már önkéntes tüzérként szolgált!
A Világosi fegyverletétel után hónapokig bujdosott, de így is börtön várt rá, majd pedig besorozták az osztrák hadseregbe…
Szerencsére itt is tanulhatott, és 1854-re megszerezte hadmérnöki diplomáját, 1855-től pedig a tüzérségi iskolában tanított. 1858-ban kért egy év szabadságot, mert komoly kísérletezésbe fogott propellerekkel!
A seregbe már csak egy rövid időre tért vissza, 1860-ban ugyanis kilépett, és mérnökként kezdett dolgozni. 1861-ben Buda városának főmérnöke lett; ugyanebben az évben a Magyar Tudományos Akadémia levelező taggá választotta.
Tanított Selmecbányán majd 1869-től Pozsonyban. A tanítás mellett folytatta a korábban elkezdett ballisztikai kísérleteit és számításait.
Ebben az időben fogalmazta meg a gőzturbina alapelvét, és szélerőgépekkel is folytatott kísérleteket.
Fontos tudni, hogy nem egy ezermester barkácsolása volt mindez, hiszen minden egyes általa kialakított eszköz mögött komoly matematikai számítások voltak, az egyes szerkezetek működését előbb az elvek szintjén dolgozta ki, és csak ezek után látott neki a megvalósításnak!
1872-ben kinevezték a kolozsvári egyetem matematika tanszékére, ahol haláláig működött. Az első tanévben a csillagászatot is ő oktatta.
Négy alkalommal egy-egy tanéven át ő volt a matematika-természettudományi kar dékánja, majd 1895–96-ban az egyetem rektori tisztségét töltötte be.
És milyen a sors… Nem sokkal halála előtt, amikor már beteg volt, de még mindig dolgozott, állítólag a következő beszélgetés egyik kollégájával:
Dolgoznak az emberek. Nekem dolgoznak, anélkül, hogy tudnák — mondta. Akkortájt kezdték az első automobilokat.
Mindenfelé dolgoznak. Meglássa, nemsokára meglesz az a motor, amire nekem szükségem van. Talán még megérem.
Sajnos nem élhette meg, mert 1897. március 4.-én, 69 éves korában elhunyt… Martin Lajos síremléke a kolozsvári Házsongárdi temetőben.
