Egy önellátó falu hadüzenetet küldött a rablókapitalista multiknak: LEGYEN SOK ILYEN!
Hadat üzent egy alig több mint hétszáz lelkes szatmári település a multinacionális áruházláncoknak, az ott kapható olcsó, sokszor egészségtelen élelmiszereknek és a külföldi tőkétől való kiszolgáltatottságnak.
Túristvándi lakossága az önkormányzat segítségével ismét életre keltette eleink évezredes örökségét, az önellátó gazdálkodást.
A helybeli családok a világhírű vízimalomra épülő falusi turizmus mellett elhatározták, hogy önmaguknak és vendégeiknek saját maguk állítják elő az alapélelmiszereket.
“Éhen halnánk, ha egyszer elfogyna a benzinünk, vagy néhány napra elzárnák az embereket a Tescótól!” – mondja Lakatosné Sira Magdolna, Túristvándi polgármestere.
Szerinte az önellátás évezredes rendszerét az erőszakos téeszesítés után most a gazdák kezébe nyomott tízezresekkel verik szét, akik a fizetségért cserébe levágják teheneiket.
A szatmári falu polgármestere tizenhárom éve dolgozik azért, hogy az alig több mint hétszáz lelkes település lakóit visszatérjenek a gyökerekhez, és képesek legyenek arra, hogy újjáépítsék az önellátás rendszerét.
A túristvándiak dacos emberek. Ha arra kényszerítik őket, hogy takarékosságra hivatkozva bezárják a falu iskoláját, ellenállnak, és megmentik az intézményt.
Ha pénzt kínálnak a helybelieknek, hogy felszámolják családi gazdaságaikat, a túristvándiak szociális szövetkezetet alapítanak, piacot építenek, hogy munkához, megélhetéshez és egészséges élelmiszerhez jussanak. És tovább dolgoznak akkor is, ha a többi önkormányzathoz hasonlóan forráshiányos településként költségvetési kiegészítéshez fordulnak az illetékes minisztériumhoz, ám azt a tárca rendre elutasítja.
A túristvándiak büszke emberek, falujuk első írásos említése az Árpád-korból, 1181-ből származik. A település az Istvándi nevet egykori birtokosáról, a Kölcsey nemzetség egyik tagjáról kapta. A polgármesteri hivatal előtt egy napszítta öreg tűzoltóautó áll. Lakatosné Sira Magdolna elmosolyodik, mintha kitalálná a kérdést, nem, Túristvándiban nem tűzoltás folyik…
A puritán polgármesteri iroda szekrényei szinte roskadoznak az oklevelektől, kupáktól, elismerésektől. A falon egy spanyolországi emlékmű fotója, amely ugyancsak a dicső múltnak állít emléket, arról tanúskodik, hogy az aragóniai uralkodó I. Jakab az Árpád-házból választott magának hitvest II. András lánya, Jolánta személyében. A fénykép mellett térkép Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéről, melyen apró ponttal jelöli Túristvándit. Szatmári tájegységében, a Tiszaháton – amelyet a Túr 16 kilométeren 99 kanyarral ölel át – terül el az alig több mint hétszáz lelkes falu.
A polgármester – Magdika, ahogyan a helybeliek hívják – csendesen beszél az eddig elért és cseppet sem szerény eredményekről. Jelenleg kilencven embert foglalkoztat az önkormányzat.
“Az óvodánál és a három település gyermekeit fogadó iskolában is tudunk munkát adni, a szociális szövetkezet is és az önkormányzat kht.-ja is megélhetést biztosít, utóbbi csökkent munkaképességű embereknek” – összegez a polgármester. A településnek van egy öthektáros földje, amelyen uborkát termelhetnek azok a családok, ahol az egyik szülő munkanélküli.
A falu biztosítja a palántát, és elvégezik a szakértelmet igénylő öntözési és növényvédelmi feladatokat. A többi munka, az értékesített termény árának hatvan százalékáért cserébe, a helybeliekre vár. A jövő évben újabb, nagy dobásra készül a falu. Piacot nyitnak.
Évezredes hagyománya van a térségben a mezőgazdasági kultúrának, ennek ellenére az alapvető élelmiszereket is multinacionális üzletekben vásárolják az emberek – mondja a polgármester.
“A piac nyitásával át akarjuk formálni a vásárlói szokásokat. A helybelieket a falubeliek által előállított termékek vásárlására szeretnénk rábírni, úgy, hogy annak árszabása megfelel a nagykereskedelmi szintnek, viszont nem terheljük a fogyasztókra a kereskedelmi haszonkulcsot.
A folyamat kiépítésével évente akár százötvenmillió forintot is helyben tarthatunk, mindezt úgy, hogy ehhez egyetlen forintnyi külső tőkét sem vonunk be” – mondja Sira Magdolna.
Vannak családok, amelyek már belevágtak a baromfi- és sertéstartásba, mások a település levestészta-ellátását biztosítják. Ster Zoltánné tíz különböző lekvárt főz. Mint mondja, családi vállalkozásban vendégeket fogadnak, akik megkóstolhatják a rézüstben készített lekvárokat, a kemencében sült lángost és az ízes buktát.
