Ennyire sérült hogy lehet valaki? Bayer egy megalomán elmebeteg? Elemzés egy pszichológus szemével!
Ti mit gondoltok? Pontos lehet a “diagnózis”?
Bayer Zsolt neve alighanem mindenki számára ismerős, aki követi a magyar közéletet – főként annak éles hangvételű, megosztó oldalát.
Publicisztikái gyakran keltettek felháborodást: indulatos stílusa, kirekesztő kijelentései és személyeskedő támadásai nem csupán politikai vitát generálnak, de egyre inkább pszichológiai kérdéseket is felvetnek.
Mit árul el Bayer rendszeres kirohanása a személyiségéről? Milyen belső hajtóerők mozgatják? Egy neve elhallgatását kérő pszichológus most létrehozott róla egyfajta profilt, diagnózist, ez alapján próbáljuk megérteni, mi állhat e szélsőséges viselkedés mögött.
1. Nárcisztikus személyiségjegyek
Bayer fellépéseiben gyakran megfigyelhető a nárcisztikus személyiségzavar tipikus tünetegyüttese: túlzott önérzet, kritikával szembeni intolerancia, és az a mély meggyőződés, hogy ő birtokolja az igazságot – még akkor is, ha azzal másokat méltóságukban aláz meg.
A nárcisztikus személy számára a világ saját egója kiterjesztése; mindenki vagy híve, vagy ellensége.
2. Projekció és dühkezelési zavarok
Szakmai kritikáit gyakran személyes sértésekkel keveri, ami arra utalhat, hogy saját belső bizonytalanságait vetíti ki másokra.
A pszichológiában ezt projekciónak nevezzük: amikor valaki saját frusztrációit másokon vezeti le. Ezzel együtt gyakran megfigyelhető dühkitörései is arra utalnak, hogy az illetőnek nincs egészséges mechanizmusa a belső feszültségek kezelésére.
3. Kóros tekintélyszomj
Bayer előszeretettel használ lekezelő, hierarchizáló nyelvezetet, amellyel gyakran állítja be magát a „felsőbb erkölcsi rend” képviselőjének.
A tekintély iránti túlzott vágy gyakran a fiatalkori megalázottság vagy a kontrollvesztés élményéből táplálkozik – az ilyen személy később hajlamos válaszreakcióként túlkompenzálni.
4. Kettős identitás – a meg nem értett zsenialitás mítosza
A pszichológusok jól ismerik azt a mintát, amikor valaki mélyen elhiszi: különleges, de ezt a világ nem képes felismerni.
Ez a narratíva lehetővé teszi számára, hogy a kritikusokat ne saját hibáik tükreként lássa, hanem “ellenségként”, akik nem értik meg a magasrendű üzenetet. Így alakíthat ki Bayer is egyfajta „küldetéstudatot” – amely igazolja az eszközei radikalizmusát.
5. Szociális visszacsatolás hiánya
A politikai támogatottság és a médiafelületek folyamatos megerősítést adnak Bayernek, így nincs valódi visszacsatolás arra, hogy a viselkedése miként hat másokra. Ez a „visszhangkamra” megerősítheti a torz énképet, és csökkenti az empatikus kontroll szerepét.
Persze ez csak egy lehetséges pszichológiai diagnózis, nem hivatalos vélemény, hiszen “orvos még nem látta”…
így jobb híján mindenki csak találgat.
