Földönkívüliek támadták meg a Nemzetközi űrállomást? Korszakváltás előtt van az emberiség
Ezentúl már semmi sem lesz többé ugyanaz…
Ez már nagyon komoly, egy sokkal magasabb sziten zajló kapcsolat felvétel lehet – állítják.
Egyúttal a mostani tapasztalat segíthet abban, hogy más, intelligens fajok nyomára akadjunk a kozmoszban.
Ezen a héten Loral O’Hara, a NASA űrhajósa és Andreas Mogensen, az ESA parancsnoka egy különleges űrséta során gyűjtöttek mintákat a Nemzetközi Űrállomás külsejéről.
A cél, hogy olyan mikroorganizmusokat találjanak, amelyek esetleg az ISS külső felületéhez tapadva túlélték az elképzelhető legszélsőségesebb körülményeket is.
Sőt, az utóbbi években olyan jelentések is érkeztek, miszerint gombák egész telepei támadták meg kívülről a nemzetközi űrállomás burkolatát.
Ez lényegében azt is jelenti, hogy földönkívüliekről van szó, mivel az űrben lebegő űrállomáson kívül semmilyen létező földi élet nem volt és nincs is jelen.
Már 2015-ben az űrhajósok egy dobozt helyeztek el az ISS külsején, hogy a mikrobákat a kriogén hőmérséklet és az intenzív sugárzás zord körülményei közt teszteljék.
2020-ban pedig a japán kutatók megdöbbentő felfedezést tettek: a Deinococcus radiodurans nevű baktérium, amely a doboz belsejében telepedett meg, nemcsak simán életben maradt, hanem három évig kifejezetten virágzott is a világűr könyörtelen vákuumában.
Vagyis földönkívüli organizmusként is megállta a helyét.
A felfedezés egyszerre aggasztó és izgalmas.
Azért aggasztó, mert így a jövőben nagyon veszélyes vírusok és baktériumok is landolhatnak egy-egy ide kerülő űrszikla által a Földre, ami beláthatatlan kihalási eseményt is előidézhet.
Másfelől izgalmas, mert mindez azt mutatja, hogy a földönkívüli élet jóval gyakoribb lehet annál, mint eddig bárki gondolta volna.
Jean-Pierre Paul de Vera asztrobiológus hangsúlyozta, hogy a földönkívüli élet utáni kutatás a következő generációs Mars-missziók hajtóereje lett – sőt egyes feltételezések szerint ilyen életet már találtunk is a vörös bolygón, csak véletlen elpusztítottuk a mintákban:
A legmesszemenőbb következtetés természetesen az, hogy az általunk ismert, földi élet csak a kozmikus jéghegy csúcsa – ha ugyanis az élet fennmaradhat akár a Föld pajzsként védő atmoszféráján kívül is, az elképesztő lehetőségeket vet fel végső soron az élet és az univerzum kapcsolati rendszerében.
