Nem kell feladnunk a játékot! – Laár András üzen az emberiségnek, korszakváltás előtt állunk?
Veszítjük el az eddigi kapaszkodóinkat.
A kérdés csak az, hogy ezek a börtönünk rácsai voltak és most kiszabadulunk ebből, vagy ezek nélkül még nagyobb veszélyeknek leszünk kitéve?
Mi az, ami elvehetetlen?
Akarja egyáltalán valaki azt, hogy boldogok legyünk?
Célja-e bárkinek az, hogy jól legyünk, hogy egészségesek legyünk, hogy elégedett, minőségi, jóléti életet éljünk? Számíthatunk bárkire egy méltóságteljes élet megteremtésében saját magunkon kívül?
Mit adtak az emberiségnek a világvallások?
Mit oldottak meg, hová vezették az embereket?
Miért támadják egymást még az azonos vallású népek is?
Milyen kulcsfontosságú szerepe van most a tudat megtisztításának?
Lehet-e ezt dráma helyett játékosan csinálni?
Laár András, Jakab István beszélgetése nagyon tanulságos a témában, mondhatni kötelező megnézni akkor, ha tisztában akarunk lenni azzal, hogy mi is zajlik a világba az orrunk előtt és hogyan “vernek át mindenkit”:
Az emberiség talán először a történelemben nem valami becsapódó meteortól vagy más külső tényezőtől retteg, hanem önnön magától.
Nem egy űrszikla fenyeget ugyanis, hanem az ember saját kőbaltája, amivel a saját fejét kopogtatja…
Új Aranykor felé közeledünk, amikor miden meg fog változni.
Ez most előtte a káosz kora. Azonban ha nincs káosz, nincs Aranykor.
Lezárás kell a világnak, ez pedig mindannyiunk számára közeleg.
Laár András szerint szerint egyértelmű, hogy bizonyos szempontból már tényleg a végidőkben élünk, ezekről pedig több ezer évvel ezelőtti kultúrák, civilizációk is írtak.
Minden kapaszkodónkat elveszítjük Laár szerint.
Ha felismerjük hogy senki nem akarja hogy boldog legyek, akkor minden megváltozik.
Azt állítja, hogy az emberek felett uralkodó hatalmasságok, vezetők és politikusok saját koncepcióik mentén működnek, gazdasági elvek mentén, de nem azzal törődnek, hogy az ember boldog legyen.
A Jó Isten önmagára bízta saját magát – mondja Laár András.
