Bizarr elmélet látott napvilágot, ami ha igaz, veszélyben a haza!
A közbeszédben időről időre felbukkannak hajmeresztő összeesküvés-elméletek, amelyek politikai feszültséget szítanak és az emberek legmélyebb félelmeit célozzák meg.
Legújabban egy különösen provokatív teória terjed: eszerint Orbán Viktor miniszterelnök titokban Vlagyimir Putyin orosz elnök invázióját készítené elő Magyarországon, és szándékosan alakítja úgy a külpolitikai és katonai helyzetet, hogy megnyissa az utat az orosz csapatok előtt.
A teória hívei azt állítják, hogy a magyar kormány látszólagos „különutassága” az Európai Unióban és a NATO-ban, illetve a keleti nyitás politikája valójában nem önálló stratégia, hanem Moszkva befolyásának kiteljesítése.
Szerintük ennek része a magyar fegyveres erők tudatos gyengítése, a honvédelmi kiadások ellentmondásos szerkezete, valamint a politikai retorika, amely rendre Putyin érdekeit védi, vagy legalábbis relativizálja az ukrajnai agressziót.
E gondolatmenet szerint Magyarország egyfajta „trójai falóként” funkcionálhatna a NATO-ban: míg formálisan tagja a szövetségnek, valójában belülről bomlasztja azt.
Az invázió-elmélet legradikálisabb változata szerint ha a Nyugat figyelme lankad, Magyarország felől is megnyílhatna egy új front Ukrajna ellen, vagy akár magyar területen létesülhetnének orosz katonai bázisok, „kérésre”.
Az összeesküvés-hívők bizonyítékként emlegetik a magyar kormány kitartó vétópolitikáját az Oroszország elleni szankciók ügyében, a Kreml-barát kommunikációt, a Gazprommal fenntartott különmegállapodásokat, valamint a magyar–orosz nukleáris együttműködést.
Egyesek még azt is sejtetik, hogy a kormányzatban vagy a titkosszolgálatokban orosz ügynökök tevékenykednek, akik Moszkva érdekében dolgoznak.
Természetesen a legtöbb szakértő ezt az elméletet túlzónak, sőt nevetségesnek tartja. Magyarország NATO-tagsága jogi és politikai garanciákat ad arra, hogy semmiféle idegen megszállás ne történhessen meg szövetségesi válasz nélkül.
A magyar hadsereg modernizációs programjai is cáfolják a „tudatos gyengítés” vádját.
A kormány részéről sem hangzott el soha olyan utalás, amely idegen csapatok behívását vagy egy orosz katonai jelenlét előkészítését sejtetné.
Az elmélet tehát jellemzően a politikai polarizáció és a kölcsönös bizalmatlanság terméke. Nem is feltétlenül azért terjed, mert az emberek valóban hisznek benne, hanem mert illik a kormánnyal szembeni gyanakvó narratívába, és érzelmi töltettel szolgál a vitákhoz.
Sokak számára Orbán Putyin iránti látványos diplomáciai türelme és a Kreml érdekeit sokszor kímélő retorika már önmagában is gyanús – ebből azonban logikai ugrás feltételezni egy orosz katonai invázió előkészítését.
Fontos kiemelni: ezek az állítások pusztán teóriák, amelyekre semmiféle konkrét bizonyíték nem létezik.
Az invázió-elmélet spekuláció, amely politikai indulatokat gerjeszthet, de a valóságban semmi sem támasztja alá.
Ugyanakkor a geopolitikai viszonyok változékonysága és a nemzetközi politika kiismerhetetlensége miatt soha semmi sem zárható ki teljesen – a történelem tele van váratlan fordulatokkal. Ezért érdemes résen lenni, de a józan észt megőrizni.
