Aszódi Attila nukleáris szakértő nemrég a hvg.hu-nak úgy fogalmazott: mindenkinek összeszorul a gyomra, ha arra ébred, hogy egy atomerőmű érintett a harcokban.
A szakember most Láncreakció nevű blogján azt is megírta, mi a teendő, ha a körülmények nagyon balszerencsés alakulása folytán jelentős mennyiségű radioaktív anyag kibocsátásával járó esemény következne be.
A szakember bejegyzése elején rögtön kiemelte:
„olyan típusú, azonnali kibocsátást okozó baleset, mint amit az 1986-os csernobili baleset kapcsán láttunk, nem tud bekövetkezni az Ukrajnában most működő vízhűtésű vízmoderálású reaktorokban.”
Ennek oka, hogy az Ukrajnában ma működő VVER reaktorokban nincsen meg az a kedvezőtlen reaktorfizikai tulajdonság, mint ami Csernobil esetében jelen volt, valamint nincs bennük grafit, ami hosszú ideig képes lenne égni. Ezeknek a reaktoroknak a moderátora a víz.
Aszódi Attila szerint Magyarország „mind adminisztratív, mind végrehajtói oldalról komolyan felkészült egy esetleges nukleáris vagy radiológiai baleset lakosságot érintő hatásainak kezelésére.”
A lakosság védelmét az Országos Nukleárisbalesetelhárítási Rendszer (ONER) bitzosítja, aminek működőképességét rendszeres gyakorlatokkal tesztelik.
„Amennyiben egy nukleáris vagy radiológiai balesetből olyan mennyiségű radioaktív anyag kerülne a környezetbe, ami a lakosság egészségét veszélyeztetheti, az ONER-ben részt vevő szervek lakosságvédelmi intézkedéseket rendelhetnek el”
– írja bejegyzésében Aszódi.
A szakember szerint jódtablettát akkor kell alkalmazni, „ha nagy mennyiségű radioaktív jódot tartalmazó kibocsátás történik és akkor is csak ott alkalmazandó, ahol az alkalmazásával járó előnyök meghaladják az azokkal járó kockázatokat.”
Aszódi úgy látja, sugárzásmérőre a laikusoknak kevésbé lehet szükségük, mert nemcsak mérni kell tudni vele, hanem érteni is, hogy mit jelent a mért adat.
Aki a sugárzás terjedéséről szeretne információt kapni, annak érdemes ellátogatnia például a Katasztrófavédelem, vagy az Országos Meteorológiai Szolgálat weboldalára.
