Rossz hatással van a gyerekekre a Peppa malac, a Sam a tűzoltó és a Mancs őrjárat kutyusai
ERRŐL MINDEN SZÜLŐNEK TUDNIA KELL!
Peppa malac: tényleg olyan ártatlan, mint amilyennek látszik? Egy szakértő szerint nem biztos.
A gyerekek körében hatalmas népszerűségnek örvendő Peppa malac sokak számára egyszerű, kedves mese, ám Sophie Giles viselkedés-szakértő egészen másként látja.
Több évtizedes tapasztalata alapján úgy véli, hogy ez a látszólag ártalmatlan rajzfilmsorozat valójában torzíthatja a gyerekek viselkedésmintáit és a családról alkotott képüket.
Giles különösen aggasztónak tartja, ahogyan a főszereplő malac kislány az apjával beszél – ahelyett, hogy tiszteletteljes kommunikációt mutatna, inkább lenéző, olykor szemtelen hangnemet üt meg, amit a gyermeknézők könnyen eltanulhatnak.
A szakértő arra figyelmeztet, hogy a szülők ne hagyatkozzanak automatikusan a „gyerekbarát” címkékre.
Mielőtt gyermekük egy-egy sorozatot rendszeresen nézne, érdemes legalább egy epizódot előzetesen megtekinteniük, hogy fel tudják mérni: valóban olyan tartalomról van-e szó, amit szívesen látnának gyermekük viselkedésében is viszont.
Giles egyébként nem csak Peppát kritizálja:
A hasonlóan népszerű „Sam, a tűzoltó” vagy a „Mancsőrjárat” című mesék is szerinte káros mintákat közvetítenek, különösen, ha a karakterek túlzottan egydimenziósak, és az erőszak vagy a rivalizálás dominál bennük.
Mesék, amik nem mesések többé: az erőszak és a feszültség mindennapossá vált
Emlékezzünk csak vissza a régi mesékre, mint a Mézga család vagy a Hupikék törpikék – ezekben a történetekben finom humor, tanulságos üzenetek és szerethető karakterek kaptak helyet.
Ezzel szemben a modern rajzfilmek, mint például a Pokemon vagy a Dragon Ball, már egy jóval pörgősebb, gyakran agresszióval telített világot mutatnak. A karakterek közti konfliktusok egyre durvább formát öltenek, és nem ritkák a félelmet keltő jelenetek sem.
A gyermekek idegrendszere viszont még fejlesztés alatt áll – a gyors vágások, erős hanghatások, és az állandó feszültség nem csak izgalmat váltanak ki, hanem túl is terhelhetik őket.
Nem véletlen, hogy a neves gyermekpszichológus, Vekerdy Tamás is határozottan ellenezte a mesenézést a tízéves kor alatti gyerekeknél.
Véleménye szerint a passzív képernyőnézés nem fejleszti sem a képzelőerőt, sem a kreativitást – ellenkezőleg, beszűkíti azokat.
Vekerdy sokszor hangsúlyozta: a legjobb mese az, amit hallanak – például egy felolvasott történet. Egy ijesztő részlet hallás közben ugyanis mindig az adott gyermek szintjén, az ő saját fantáziavilágán keresztül jelenik meg.
A képernyőn viszont készen kapott képek jönnek – ezek viszont túl erősek, túl intenzívek lehetnek, sőt, fel is zaklathatják a kicsiket.
A szülők felelőssége ma már nem csak az, hogy mennyit néz mesét a gyerek, hanem az is, mit. Mert a kedves kis malac talán nem is olyan ártatlan, mint amilyennek tűnik – és a képernyőn keresztül olyan mintákat adhat, amelyek hosszú távon is hatással lesznek a gyermek világképére és viselkedésére.
