Szenzáció: az ókori görögök gyógyítani tudtak egy olyan betegséget, amit még ma is csak nehezen lehet
Ennyit a modern orvostudományról? Valójában a ténylegesen működő gyógymódok évezredek óta velünk vannak, elfeledett tudásként!
Az ókori gyógyítók nem mindegyike volt tudatlan, kártékony sarlatán, elég például csak a Krisztus előtti 4-5. században élt görög Hippokratészra gondolni, aki
– jórészt az ókori egyiptomiak tudományát összefoglalva – egészen modern orvoslást folytatott.
Most úgy tűnik, hogy a legendás görögnek egy olyan betegségre is volt megoldása, amely mind a mai napig komoly gondot okoz az emberiség jó részének.
Statisztikák szerint az aranyér 50 éves korig a felnőttek felénél előfordul, viszketéssel, fájdalomérzettel, vagy akár vérzéssel járva.
A többnyire az erőlködve végrehajtott székletürítés miatt kialakuló egészségi probléma ma már gyógyszerrel, kenőccsel, injekcióval vagy műtéti úton jól kezelhető, de a legfrissebb felfedezés szerint mindez
Hippokratésznak sem jelentett megoldhatatlan akadályt.
A közel két és fél évezrede feljegyzett sorai azonban nem hangzanak túl megnyugtatón, kevesen lettünk volna szívesen betegek a keze alatt.
Hippokratész szerint előkészületként 7-8 vaspálcát (amelynek a végén érme nagyságú karikák voltak) izzásba kellett hozni.
Ezután a pácienst lefogták, majd az aranyeres csomókat (amelyek valójában a végbél és a végbélnyílás falában keletkező vénatágulatok) egyszerűen kiégették.
Közben a beteget hagyták nyugodtan ordibálni, kapálózni, mert az erőlködés csak még jobban kinyomta a szóban forgó részt, így ott még tökéletesebb munkát lehetett végezni.
A procedúra után lencséből és csicseriborsóból készített masszát helyeztek a sebre, később pedig mézet, nyilván nyugtatóként és fertőtlenítőként.
Az eljárás borzasztóan hangzik, és valószínűleg az utána következő hét sem lehetett kellemesebb.
Különösen úgy, hogy az ókori görögök szívesen használtak cserépdarabokat vécépapír helyett, ami aligha lehetett ideális higiéniai megoldás egy ilyen beavatkozás után.
