Tényleg ránk szabadíthatják a kényszeroltásokat? WHO diktatúra egy betegségmentes világért?
Aggasztó folyamatok zajlanak, hamarosan digitális rabszolgák leszünk? Most tiszta vizet öntöttek a pohárba!
Az utóbbi hónapokban egyre több hír és vélemény látott napvilágot arról, hogy a WHO (Egészségügyi Világszervezet) új globális járványügyi szabályozásokat tervez bevezetni.
A kritikus hangok szerint ezek az intézkedések egyfajta „egészségügyi diktatúrához” vezethetnek, amelyben a nemzeti kormányok mozgástere beszűkülhet, az állampolgárok pedig egy globális, digitális egészségügyi rendszer részeivé válhatnak – akár kényszeroltások révén is.
De mit is tervez pontosan a WHO? Valóban ennyire sötét jövő vár ránk?
És mit jelenthet mindez a járványmegelőzés szempontjából?
Mit tervez most a WHO?
A WHO jelenleg két kulcsfontosságú dokumentum átdolgozásán dolgozik:
A Nemzetközi Egészségügyi Szabályzat (IHR) módosítása, valamint
Egy új, „Pandémiás Egyezmény” (Pandemic Accord) elfogadása, amely egyfajta globális irányelvként működne a jövőbeli egészségügyi válságok kezelésében.
A cél: egy gyorsabb, koordináltabb nemzetközi válaszmechanizmus létrehozása, hogy a következő világjárvány ne érje teljesen felkészületlenül a világot – mint ahogy a COVID-19 tette.
A tervezett egyezmény értelmében a WHO tanácsokat adhat, ajánlásokat tehet, és – vészhelyzet esetén – egyes intézkedések globális szintű bevezetését is szorgalmazhatja, például:
- utazási korlátozások,
- közegészségügyi intézkedések,
- vakcinaelosztás irányelvei,
- információmegosztás kötelezőbb formái.
Fontos kiemelni, hogy a WHO nem rendelkezik jogi kényszerítő erővel: a nemzetállamok továbbra is szuverének maradnak, így elvileg csak azokat az intézkedéseket vezetik be, amelyeket önkéntesen elfogadnak.
A lehetséges előnyök: Globális koordináció és gyorsabb reagálás
Egy új pandémiás egyezmény egyik legnagyobb előnye az lehet, hogy a jövőben gyorsabban reagálhatnánk egy kitörő járványra, mivel nem kellene heteket vagy hónapokat várni a nemzetközi koordinációra.
A WHO célja a következők lehetnek:
egységes járványügyi protokollok kialakítása,
igazságosabb vakcinaelosztás a szegényebb országok javára,
gyors információcsere a világ országai között,
és közös kutatás-fejlesztés támogatása.
Egy jól működő rendszer életeket menthet, és segíthet elkerülni a gazdaságokat megbénító lockdownokat. A digitális oltási igazolás vagy utazási dokumentum például lerövidítheti a határidőket és gördülékenyebbé teheti a nemzetközi utazást járványhelyzet idején.
A legfőbb aggályok: Kényszeroltások és digitális kontroll?
A bírálók szerint a WHO javaslatai túlzott központosításhoz vezethetnek, különösen ha a döntéshozatal túlságosan technokrata alapokra kerül. Sokan attól tartanak, hogy:
a nemzeti kormányok szuverenitása csorbul, ha automatikusan alkalmazniuk kell a WHO ajánlásait,
kényszeroltások és más kötelező intézkedések valós veszéllyé válhatnak egy új pandémia során,
digitális egészségügyi útlevelek, appok és nyomonkövetési rendszerek révén állandó megfigyelés alá kerülhetnek az állampolgárok.
A kritikusok szerint ez akár a „digitális rabszolgaság” előszobája is lehet, ahol egy központilag irányított egészségügyi rendszer dönti el, ki utazhat, dolgozhat vagy vehet részt a közéletben – és ki nem.
Mi lehet a kulcs a jövőben?
A WHO tervei és a hozzájuk kapcsolódó viták egy mélyebb kérdést is felvetnek: hogyan lehet egyensúlyt teremteni az egészségügyi biztonság és a szabadságjogok között?
A legfontosabb tényezők:
Átláthatóság: minden új WHO-egyezmény legyen nyilvános, és ne szülessenek zárt ajtók mögötti döntések.
Nemzeti kontroll fenntartása: az államoknak meg kell őrizniük a jogot, hogy önállóan dönthessenek a WHO ajánlásainak végrehajtásáról.
Állampolgári beleszólás: a demokratikus kontroll és a társadalmi vita elengedhetetlen, ha globális szabályozásról van szó.
Digitális jogvédelem: ha digitális rendszerek bevezetésére kerül sor, azt szigorú adatvédelmi garanciákkal kell ellátni.
A jövő kimenetele kétes
A WHO javaslatai mögött jó szándék húzódhat meg – a világjárványok megelőzése és a gyors reagálás lehetősége.
Ugyanakkor jogosak azok az aggodalmak is, amelyek a túlzott hatalomkoncentrációtól és a digitális ellenőrzés kockázatától tartanak.
A kérdés tehát nem az, hogy lesz-e járványkezelés – hanem az, hogyan. A jövő kulcsa az átlátható, demokratikus és arányos válaszadás lehet.
És abban, hogy ezt elérjük, minden állampolgárnak és kormánynak felelőssége van – nem csak a WHO-nak.
