Ugyanabban a kórházban lett orvos, ahol 6 agyműtétet és egy sztrókot élt túl!

„Sose becsülj alá egy fogyatékkal élő embert”

Dr. Claudia Martinez egy azon orvosok közül, akik már megégették magukat. Jelenleg a texasi Houstonban található TIRR Memorial Hermann kórház harmadéves rezidens orvosa, de feküdt már kritikus állapotban, páciensként is az intézményben.

Egy kerek évet töltött azzal, hogy újra megtanuljon járni, beszélni és táplálkozni ugyanazon falak között, ahol most medikusként praktizálhat.

Claudia a Houstoni Egyetemen tanult orvosi előkészítő tanulmányokat, amikor elkezdett fájni a feje, és elveszítette az eszméletét.

Chiari-rendellenességet diagnosztizáltak nála, ami azt jelenti, hogy az agya túl nagy volt a koponyájához képest, és nyomta a gerincvelőt.

Végül hat agyműtétre volt szüksége, hogy életben maradjon. De a hatodik műtét után agyvérzést kapott, és nyaktól lefelé lebénult.

A lány a következő évet a TIRR Memorial Hermann kórházban töltötte, ahol kiterjedt beszéd-, foglalkozási és fizikoterápiás kezelésben részesült.

Bár voltak pillanatok, amikor rettegett, és kétségek gyötörték a felépülésével kapcsolatban, mindvégig kitartott és szorgalmasan dolgozott, hogy ne csak a testi erejét nyerje vissza, hanem folytathassa az orvosi tanulmányait.

„Volt egy pont, amikor azt gondoltam, nem hiszem, hogy sikerülni fog.

De nagyon kitartó voltam, és nem másoknak, hanem csak magamnak akartam bebizonyítani, hogy képes vagyok erre.

Keményebben dolgoztam, mint az osztálytársaim, mert soha nem akartam, hogy a fogyatékosságom vagy a betegségem meghatározzon engem, vagy hogy mások hagyják, hogy kevesebbet tegyek csak azért, mert fogyatékos vagyok, vagy mert olyan sokáig voltam kórházban”

– fogalmazott Claudia.

A lány szépen haladt előre a felépülés útján, és az orvosaitól is rengeteg bátorítást kapott, hogy valósítsa meg az álmát, szerezze meg azt a diplomát, amit 2020 májusában már a kezében tarthatott.

Sebész szeretett volna lenni, de a betegségéből visszamaradt finom motorikus képességei nem voltak megfelelőek hozzá, ezért szakterületet váltott, és fizikális orvosként, rehabilitációsként (PM&R) praktizál, mint azok, akik segítettek neki talpra állni, ráadásul ott, hogy nem is olyan régen még őt is kezelték!

Munkájában pedig első kézből származó tudását kamatoztatja:

„Nagyon hálás vagyok ezért a tapasztalatért, és azért, hogy most megoszthatom a betegekkel, amit tudok, és jobban segíthetek nekik” – fogalmazott dr. Martinez.

„A fogyatékosság nem határozza meg az ember képességeit”

– hangsúlyozza a lány, miután ő maga is bebizonyította, a legkilátástalanabb helyzetből is van kiút, ha van hozzá kellő mértékű akarat. Claudia a saját példájával szeretne ösztönözni másokat arra, hogy ne adják fel.

„Soha ne becsülj alá egy fogyatékossággal élő embert.

Annyi mindenre képesek, és annyi értéket tudnak a világnak adni.

Néha csak egy kis együttérzésre és türelemre van szükségünk, és most, hogy itt vagyok orvosként, nagyon sok dolgot másképp csinálok, mint a kollégáim, csak azért, mert fogyatékosságom van, de ez nem jelenti azt, hogy nem tudom megtenni azokat a dolgokat, amiket ők csinálnak”

– teszi hozzá.