„Ha meghalok, a hamvaimat szántsák be abba a földbe, ami az apámé volt” Bálint gazda utolsó útja és titkos kívánsága
Egyúttal előkerült egy történet, amiben minden benne van Bálint gazdáról, amit tudni lehetett. Egy csupa szív, jó ember hagyott itt minket!
Homonnay Gergely publicista, író, aktivista azok közé a szerencsések közé tartozott, akik interjút készíthettek Bálint gazdával.
Most a Facebookon elárulta, hogy az ország kertészmérnöke egy titkot is rábízott.
„Ha meghalok, a hamvaimat szántsák be abba a földbe, ami az apámé volt, ahol felnőttem, és ami engem is azzá tett, ami vagyok”
-ezt mondta a vasárnap este 101. életévében távozó Bálint György, aki külön kérte Homonnayt, hogy kívánságát haláláig tartsák titokban.
„Reméltem, még őrizhetem sokáig ezt a titkot” – fogalmazott Homonnay.
Egy újságíró mesélt arról, hogy mennyire jó volt beszélgetni vele több ízben is, és hogy mindig szakított időt mindenkire, bármennyire is elfoglalt volt.
“Már az elején azzal kezdte, nem ér rá sokáig, mivel délután már az ország másik részében kell lennie, ahová egy kajszibarack-termelő ismerőse hívta meg tanácsadásra.
Végül aztán majdnem egy órán keresztül mesélt szokásosan lebilincselő stílusában.
Szóba került az emberiség pazarló életmódja, a klímaváltozás, az éppen zajló műanyagmentes július kihívás, és még jó pár olyan téma, amiből egyértelműen látszott, mennyire élénken érdeklődik továbbra is a világban zajló események iránt.”
“Az életkorával kapcsolatban ezt mondta:
“Ilyenkor az ember gondolkodásának középpontjában már akaratlanul is az elmúlás áll. Engem is foglalkoztat, mi lesz a családommal és mindazzal, amit az életem során alkottam.
Sosem voltam meditáló típus, de mostanában szívesen leülök a kényelmes fotelomba, és miközben látszólag nem csinálok semmit, valójában ilyen dolgokon jár az agyam.”
Teljesen érthető gondolatok egy 100 éves embertől, mégis annyira valószínűtlen volt, hogy meghalhat.
Szinte bárki másról könnyebben elhittem volna, akár évtizedekkel fiatalabbakról is, de róla nem. Főleg nem ennyire hirtelen: egy hír sem jött arról, hogy gyengélkedne.
A második interjú megjelenése után ezekkel a szavakkal búcsúzott, amikor átküldtem neki a kész cikket:
“Ha a továbbiakban volna kedved írni a mezőgazdaság, a kertészet, a környezetvédelem nagyon gyorsan szükséges változásairól, akkor készséggel állok a rendelkezésedre.”
Biztos vagyok benne, hogy még az utolsó pillanatban is válaszolt volna, ha valamilyen kérdéssel fordulok hozzá.”
