Mitikus lények Délkelet-Ázsiában: Jenglotok, egy idegen kultúra bizonyítékai?
Egy elveszett civilizáció tagjai, vagy csak múltbéli mendemondák kitalált lényei? A Jenglotok és egy elfeledett múlt árnyai…
Délkelet-Ázsia legnagyobb rejtélye?
Létezik egy érdekes legenda, melyet az délkelet-ázsiai emberek közül szinte mindenki ismer. A Jenglotok titokzatos legendája, melyre sokan csak egyfajta mendemondaként városi legendaként tekintenek.
Mások viszont úgy hiszik, hogy lehet egyfajta igazság amögött, amit erről a titokzatos kultúráról állítanak.
De mi is ez a Jenglot valójában?
Az indonéz legendák rányalakja, egy vámpírszerű lény, ami olyna, mintha egy megelevenedett woodoo baba lenne.
Voltaképpen ugyanis tényleg egy élettelen baba, ami amikor éjszaka senki sem figyel, életre kel.
A legendák mögötti igazság
A titokzatos lényekről szóló beszámolók először 1997-ben bukkantak fel. A helyi indonéz emberek egyfajta pénzszerzésként használták ezeket a lényeket.
Mindenkinek volt saját Jenglotja, apró emberkéje, amiről úgy tartotta a hiedelem, hogy bevonzza a család életébe a pénzt és a bőséget.
Valójában az egész legenda mögött egy tényleges valóság áll, de nem oylan értelemben, mint amit végül elterjesztettek róla.
Nyilvánvaló, hogy a Jenglotok nem képesek életre kelni, ugyanakkor ahogy mindjárt megismered a furcsa szokásokat velük kapcsolatban, nem fogsz meglepődni, hogy miért terjedtek el különféle bizarr történetek velük kapcsolatban.
Furcsa szokások, és egy bizarr hiedelem
Testhosszuk kb. 10-17 cm, a bőrük sötét, és az arcuk koponyaszerű. A fogaik kilógnak, mint a vámpíroknak.
A hajuk erős, de ritkás és igen hosszú, általában leér a lények lábáig, valamint a körmeik is igen hosszúak. Gazdáik véleménye szerint idővel ezek tovább növekedhetnek.
Táplálásuk állati és emberi vérrel történik (ezeket gazdáik legálisan szerzik be a helyi Vöröskereszttől), de nem megisszák, hanem amikor nincs senki a közelükben, akkor veszik magukhoz a szükséges tápanyagot a vér alkotó elemeiből.
Ez egyfajta hiedelem, legalábbis így kell értelmezni, bár vannak helyiek, akik tényleg a mai napig esküsznek arra, hogy a jenglotok életre tudnak kelni, amikor senki sem figyel.
Nagyon komolyan veszik ezeknek a lényekneka táplálását, gondozását.
Egy-egy csepp vért kell adni nekik, mindig ugyanabban az időben, mert ha ezt nem teszi meg a gazdájuk, akkor valami balszerencse érheti azokat, akik a közelükben élnek.
Tényleg léteztek a múltban
Kevesen tudják, de a Jenglot egy ténylegesen létező kultúra volt. Egy létező embercsoport, aszkéták, akik jól értettek a varázslathoz, és folyamatosan az örök élet titkát kutatták.
Mikor ezek az aszkéták meghaltak, az anyaföld a testüket nem fogadta be, ezért összezsugorodtak, és örök életű múmiává váltak.
A Jenglotok rendlekeztek természetfeletti képességekkel is, emiatt sokan csak az ördög gyermekeiként hivatkoztak rájuk.
A hiedelemben úgy él, hogy ha valaki, aki ilyen képességekkel rendelkezik, egy bizonyos barlangban meditál, egy idő után jenglottá válik.
Bár nem tudni, mi a valóság, de a rajtuk végzett vizsgálatoknál, volt már példa arra, hogy emberi DNS-t mutattak ki, igaz a félelem miatt nem igen engedik a „felboncolásukat”.
A hiedelem és ez a misztikum azóta is körbelengi ezeket a mitikus lényeket, melyek legalább annyira ijesztőek, mint amennyire nevetségesnek tűnnek a hozzájuk fűződő rítusok.
