Mitikus lények Délkelet-Ázsiában: Jenglotok, egy idegen kultúra bizonyítékai?
Egy elveszett civilizáció tagjai, vagy csak múltbéli mendemondák kitalált lényei? A Jenglotok és egy elfeledett múlt árnyai…
Délkelet-Ázsia legnagyobb rejtélye?
Létezik egy érdekes legenda, melyet az délkelet-ázsiai emberek közül szinte mindenki ismer. A Jenglotok titokzatos legendája, melyre sokan csak egyfajta mendemondaként városi legendaként tekintenek.
Mások viszont úgy hiszik, hogy lehet egyfajta igazság amögött, amit erről a titokzatos kultúráról állítanak.
De mi is ez a Jenglot valójában?
Az indonéz legendák rányalakja, egy vámpírszerű lény, ami olyna, mintha egy megelevenedett woodoo baba lenne.
@roxyblazeahivatalos Orbán Viktor rajza: kiszúrtam rajta valamit amiről senki sem beszél! 😂#orbánrajz #vicces #humoros #magyartiktok #magyarmémek #aicontent #roxyblaze #digitálisinfluenszer #orbánviktor #orbanviktor #közélet #roxyblaze #magyarvalóság #rajz ♬ eredeti hang – Roxy Blaze - Roxy Blaze
Voltaképpen ugyanis tényleg egy élettelen baba, ami amikor éjszaka senki sem figyel, életre kel.
A legendák mögötti igazság
A titokzatos lényekről szóló beszámolók először 1997-ben bukkantak fel. A helyi indonéz emberek egyfajta pénzszerzésként használták ezeket a lényeket.
Mindenkinek volt saját Jenglotja, apró emberkéje, amiről úgy tartotta a hiedelem, hogy bevonzza a család életébe a pénzt és a bőséget.
Valójában az egész legenda mögött egy tényleges valóság áll, de nem oylan értelemben, mint amit végül elterjesztettek róla.
Nyilvánvaló, hogy a Jenglotok nem képesek életre kelni, ugyanakkor ahogy mindjárt megismered a furcsa szokásokat velük kapcsolatban, nem fogsz meglepődni, hogy miért terjedtek el különféle bizarr történetek velük kapcsolatban.
Furcsa szokások, és egy bizarr hiedelem
Testhosszuk kb. 10-17 cm, a bőrük sötét, és az arcuk koponyaszerű. A fogaik kilógnak, mint a vámpíroknak.
A hajuk erős, de ritkás és igen hosszú, általában leér a lények lábáig, valamint a körmeik is igen hosszúak. Gazdáik véleménye szerint idővel ezek tovább növekedhetnek.
Táplálásuk állati és emberi vérrel történik (ezeket gazdáik legálisan szerzik be a helyi Vöröskereszttől), de nem megisszák, hanem amikor nincs senki a közelükben, akkor veszik magukhoz a szükséges tápanyagot a vér alkotó elemeiből.
Ez egyfajta hiedelem, legalábbis így kell értelmezni, bár vannak helyiek, akik tényleg a mai napig esküsznek arra, hogy a jenglotok életre tudnak kelni, amikor senki sem figyel.
Nagyon komolyan veszik ezeknek a lényekneka táplálását, gondozását.
Egy-egy csepp vért kell adni nekik, mindig ugyanabban az időben, mert ha ezt nem teszi meg a gazdájuk, akkor valami balszerencse érheti azokat, akik a közelükben élnek.
Tényleg léteztek a múltban
Kevesen tudják, de a Jenglot egy ténylegesen létező kultúra volt. Egy létező embercsoport, aszkéták, akik jól értettek a varázslathoz, és folyamatosan az örök élet titkát kutatták.
Mikor ezek az aszkéták meghaltak, az anyaföld a testüket nem fogadta be, ezért összezsugorodtak, és örök életű múmiává váltak.
A Jenglotok rendlekeztek természetfeletti képességekkel is, emiatt sokan csak az ördög gyermekeiként hivatkoztak rájuk.
A hiedelemben úgy él, hogy ha valaki, aki ilyen képességekkel rendelkezik, egy bizonyos barlangban meditál, egy idő után jenglottá válik.
Bár nem tudni, mi a valóság, de a rajtuk végzett vizsgálatoknál, volt már példa arra, hogy emberi DNS-t mutattak ki, igaz a félelem miatt nem igen engedik a „felboncolásukat”.
A hiedelem és ez a misztikum azóta is körbelengi ezeket a mitikus lényeket, melyek legalább annyira ijesztőek, mint amennyire nevetségesnek tűnnek a hozzájuk fűződő rítusok.
