Az irigységről, a haragról, dühről, a jó és a rossz közötti döntésről és sok másról. Ezt még az iskolákban is kötelezővé kellene tenni!
Az irigységről
“Az irigység, mint a jég a halott állatot, a rossz gondolatok lefogják az emberek lelkét. Régen szabadok voltak, s most saját bilincseikbe lettek kötve.”
A birtokba vételről
“A szerzést a vágy serkenti, és soha nem tud betelni. A boldogság útja belül van, a lélekben. Aki ezt nem tudja, boldogtalanságra ítéli életét.”
A jó és a rossz közötti döntésről
“Választhatjuk a jót, és választhatjuk a rosszat.
A fehér vadászoktól hallottuk először, hogy bűneinkért megbüntet az Isten. Azt mondták, ők azért kerülik a rosszat, nehogy megbüntesse őket a Teremtő.
Az eszkimó asszonyok tudják, hogy a büntetés nem kívülről jön, hanem ott ül mindenki szívében. Minden gonoszságunk, amit másokra mérünk, magunkra sújtott csapás. Szerencsésebb, aki elszenvedi a rosszat, mint aki okozza.
Azt mondod erre, hogy gonosznak könnyű élet jutott. Gazdagsága mérhetetlen, minden jóval körülövezi magát. Én erre pedig azt válaszolom, hogy mindez csak kívülről történik, de belül minden össze van omolva.”
Szeretni és jót cselekedni
“Vannak jók, és vannak rosszak. A jók szeretni tudnak, és boldogok, a rosszak csak gyűlölni tudnak, s hiába szaporítják vagyonukat csalással, örökösen boldogtalanok lesznek, mert nem tudnak szeretni. Ha gyűlölsz, te magad is a rosszak boldogtalan csapatába jutsz.
A gonoszokkal szemben se érezz úgy, ahogyan ők éreznek, mert rossz érzéseid megfertőznek.
Az eszkimó asszonyok tudnak szeretni. Gyermekeiket nem csak az evésre, ivásra, öltözködésre tanítják meg, hanem arra is, hogyan kell szeretni és jót cselekedni.
Amikor a gyermekedet neveled, gondolj arra, hogy ez a legfontosabb tudás, amit tovább kell adnod. Mert hiába telt a has, hiába tömött az éléskamra, ha a lélekben belül minden üres.
Minek etetni a testet, ha belül nem őriz semmit, minek öltöztetni azt, ami nincsen?”
A bölcsességről
Honnan tudnánk, hogyan éljünk, ha nem hinnénk valamiben, ami nagyobb nálunk? Ki tanítana meg bennünket az életre? Ki mondja meg a fának, mikor jön el az ideje, hogy kisarjadzanak a levelei? Ki mondja meg a rigóknak, hogy meleg lett, s újra észak felé repülhetnek? A madarak és a fák hallgatnak valamire, ami bölcsebb náluk.
Gyakran üldögélek egyedül a sivatagban, elnézem a liliomokat s mindazt a sok szép rózsaszínű kis virágot, s azt kérdem magamtól: “Ki mondta Nektek, hogy tavasz van, s hogy virágozzatok?” Csak gondolkodom és gondolkodom, de mindig ugyanott lyukadok ki.
Az, ami nagyobb nálunk, megtanít minden élőlényt arra, mit csináljon. Olyanok vagyunk, mint a virágok. Élünk és meghalunk, és magunktól semmit sem tudunk. De az, ami nagyobb nálunk, megtanít bennünket -, megtanít bennünket, hogyan éljünk.
A haragról és a dühről
Felgyorsult világunkban egyre több a stressz, így nem meglepő, hogy a haragos emberek száma is megnőtt.
Pedig dühösnek lenni nem jó, ezt mindannyian érezzük, ezért sokan próbálják is csökkenteni a stresszt az életükben.
A dühös emberre jellemző, hogy ,,fújtat”. Mély levegővételekkel igyekszik csillapítani feltörő haragját, és ez jó. Azonban még jobb lenne, ha egyáltalán nem is lennénk haragosak.
