“Emberek, ide jut egy ország, amikor mindenki mindenbe sz-rik bele, még a kötelességekbe, és az előírásokba is… “jól van az úgy” igaz?
Amíg nem üt be a krach!”
Megdöbbentően őszinte írás, szerintetek van benne igazság?
A bejegyzést változtatás nélkül közöljük:
“Leomlott egy épület teljes felső tetőszerkezete, homlokzata, és több sérültnek okozott halálfélelemmel teli perceket, borzalmas emlékeket az ott lakóknak, sokkot a járókelőknek.
És most úgy néz ki, hogy egy fiatal operettszínházba járó lány egész életére lebénulhat, csak mert megint az történt, ami időtlen idők óta történik ebben az országban.
Az kókányol, aki olyan szaktudást igénylő dolgot csinál, amihez nem ért, (nem gazdasági értelemben) kontár.
Vagy pedig ért hozzá, mégis sz-rik bele.
Mint ahogyan ebben a k-rva orszáégban oly sokan sz-rnak bele a kötelességeikbe.
A jogaikat nagyon hangosan szeretik belekiabálni a jogi éterbe, a közélet mocsarában tapicskolva, de valahogy senki sem akarja tudomásul venni, hogy vannak előírások, szabályok, KÖTELESSÉGEK.
És hogy a hibákért esetlegesen vállalni kell majd a felelősséget.
De ez új, hiszen egy következmények nélküli ország vagyunk.
Hebehurgyák összekókányolt országának néznek minket más nemzetek, és egyáltalán nem teszünk semmit, hogy ez ne így legyen, ez benne a szomorú.
Ez a házomlás nem csak azok számára tragédia, akiknek most ez tönkre tette a jövőjét és az életét.
Tragédia az országnak is, mely olimpiát akar rendezni, miközben egy normális hétköznapot nem tud lebonyolítani.
Ahol a mesteremberek, és a “szakik” életveszélyes tákolmányai isten tudja hány helyen ketyegnek időzített bombaként…
Mert ebben a társadalomban gyakran azok vannak bizonyos pozíciókba téve, akik valakinek a valakijei.
-Jóska, értesz valamihez?
-Hááát…
-Nosza nem baj, felveszek a kőműves brigádba, oszt majd mindent lepapírozunk. Ha elég bőr van a képeden, még lehetsz szervezeti elnök is!
Sok mindenen érződik a hétköznapjainkban, hogy mintha épphogy meg lenne csinálva, ahogyan az ország is. Épphogy eldöcög, épphogy nem hullik darabjaira minden.
Időnként aztán ránk szakad valami…
De a fontos az, hogy lehessen hangoztatni, hogy itt senki sem hibás, itt mindenki MINDENHEZ IS ért…”
Forrás: FACEBOOK
