Júdást a kulcs: a Biblia átvert mindenkit, nélküle nem lett volna feltámadás?!
A Biblia 98%-a hazugság, de a kulcs történetek semmiképp sem úgy történtek, ahogyan az benne van?!
A fő személy, ami minden hazugságot összeköthet épp Júdás lehet.
Az már igen régóta sejthető, hogy a Biblia a maga nemébe bár egyedülálló,de manipulatív, mivel maga a Biblia is egy a hatalomvágyra törekvő klérus által lett “összeollózva” a niceai zsinaton.
Aszerint, hogy nekik mi a jó, és hogy milyen narratíva mentén akarták akkoriban leuralnia világot, és elterjeszteni a kereszténységet.
Sokak szerint komoly oka volt a főpapoknak a niceai zsinaton kitörölni minden emlékét ennek az evangéliumnak.
Egyrészt nem erősítette a Jézus mint Messiás képet, másrészt olyan titkokat árult el a megváltóról, amik mindent megváltoztattak volna…
Ma a hívők egy része úgy véli, hogy Júdás kiadta, elárulta Jézust, mert el akarta pusztítani az Igazságot.
Mások viszont köszönetet mondanak Júdásnak, mert tettével meghiúsította azoknak a szellemi erőknek a cselekedetét, amelyek meg akarták akadályozni Jézus szenvedését és az emberi faj üdvösségét.
Látható tehát, hogy az éremnek, ahogyan az igazságnak is bizony két oldala van…
Júdás halála sem egyértelmű
Az evangéliumi beszámolók ellentmondásosak Júdás halálával kapcsolatban. Márk, Lukács és János egyáltalán nem szól arról, mi történt Júdással az árulása után, Máté és az Apostolok Cselekedetei pedig két különböző történetet tár elénk.
Máté evangéliuma (Mt 27,3-8) szerint Jézus keresztre feszítése előtt Júdás megbánta tettét és visszavitte a harminc ezüstöt a templomba a főpapoknak, majd elment és felakasztotta magát.
A főpapok azonban nem akarták a templom kincstárába tenni a pénzt, mert vérdíj, ezért vettek rajta egy telket, amelyet később Vérmezőnek neveztek.
„Amikor Júdás, aki kiszolgáltatta, látta, hogy elítélték, megbánta tettét, visszavitte a főpapoknak és a véneknek a harminc ezüstöt, és ezt mondta: – Vétkeztem, mert ártatlan vért szolgáltattam ki. De azok ezt mondták: – Mi közünk hozzá? A te dolgod! Erre ő a szentélybe szórta az ezüstpénzt, majd elment, és felakasztotta magát. A főpapok felszedték az ezüstöket, és így szóltak: „Ezt nem szabad a kincstárba tennünk, mert vérdíj.” Aztán határozatot hoztak, és megvették rajta a fazekas mezejét az idegenek számára temetőnek. Ezért hívják ezt a mezőt a mai napig Vérmezőnek.”
– (Máté 27,3–8)
Ezzel szemben az Apostolok Cselekedetei másként meséli el a történetet Péter száján keresztül (ApCsel 1,16-19).
Eszerint Júdás Jézus keresztre feszítése után telket vett magának a pénzből, melyet árulásáért kapott, ahol is “előrebukott, derékban széthasadt, és egész belső része kifordult.”
Ezt a telket nevezték el Vérmezőnek, mert Júdás vére borította és később az idegenek temetőjeként használták.
„– Testvérek! Be kellett teljesednie az Írásnak, amit előre megmondott a Szentlélek Dávid ajka által Júdásról, aki vezetője lett azoknak, akik elfogták Jézust. Közénk tartozott, és részt kapott ebből a szolgálatból. Miután ennek a gonosztettnek a jutalmából földet vett, előrebukott, derékban széthasadt, és egész belső része kifordult. Közismertté vált ez Jeruzsálem lakói előtt, ezért nevezték el azt a mezőt a maguk nyelvén Hakeldamának, azaz Vérmezőnek.”
– (Apostolok Cselekedetei 1,16-19)
Az önmagában ellentmondásos történet Júdás szerepének több különböző értelmezését teszi lehetővé, mivel a körülményekről közelebbit az evangéliumok nem árulnak el.
Júdás evangéliuma előkerült, a Vatikán őrjöngött
Júdás evangéliuma egy gnosztikus evangélium, amely Iskarióti Júdás és Jézus között zajló beszélgetéseket, kapcsolatot örökített meg.
Az evangélium a keresztény egyházak tiltakozása ellenére 2006 első felében került a nagyközönség elé a National Geographic-nak köszönhetően.
Viszont már az 1970-es években számtalan műkincskereskedő kezén már áthaladt, akik nem tudták felmérni a szöveg tudományos jelentőségét, mivel az kopt nyelven íródott, és az amúgy is szakszerűtlenül tárolt evangélium a nedves klíma hatására drasztikus romlásba kezdett.
Csak azután indulhatott meg az iratok restaurálása, miután Svájcba szállították egy Genf melletti restauráló műterembe, ahol 2004. december 5-én egy szakemberekből álló csapat megbizonyosodott arról, hogy az evangélium eredeti, nem pedig középkori hamisítvány.
A szöveg tartalmán a tudósok mind a mai napig vitatkoznak. Kétségkívül gnosztikus evangéliumról van szó, amelyre a korai keresztény egyházatya, Ireneus püspök is utalt, amikor az evangéliumot eretneknek nyilvánította.
Júdás evangéliumának „érzékeny pontjai” a gnosztikus kategorizálás, mivel a szövegben hasonlóságok mutatkoznak a széthiánus gnoszticizmussal és a tamásista gnoszticizmussal is. Egyes tudósok úgy vélik, hogy némi hasonlóság mutatkozik Markión tanításaival és a zsidó, keresztény apokaliptikus gondolkodással.
Az árulásról az evangélium meglehetősen szűkszavú, és jelentősen eltér a kanonizált evangéliumoktól. Jézus itt nem a Getszemáni-kertben, a szabadban, hanem egy vendégszobában tartózkodik. Júdás átveszi a 30 ezüstöt, Jézust pedig elfogják.
“Te azonban mindegyiküknél nagyobb leszel. Te fogod ugyanis feláldozni az embert, aki magában hord engem – Jézus szavai Júdáshoz, az árulásról”
Az irat szerint Júdás engedelmeskedett Jézusnak, amikor elárulta őt és ezzel Jézust küldetésének teljesítésében segítette. Júdást áruló helyett hősként írja le, aki a legkedveltebb tanítványa volt, szemben a bibliai evangéliumokkal, melyek Jánost nevezik meg a legszeretettebb tanítványának.
