Ez történik a tudatunkkal a halál után: “benéztek” a tudósok a elmúlás pillanata mögé

Sokkoló felfedezések, és ha igazuk van, akkor mindent újra kell gondolnunk, amit a halál pillanatáról, a haldoklásról gondoltunk.

Vajon mire gondol? Hol jár?

Egy nem reagáló haldokló ágya mellett olyan érzés állni, mintha vastag függönyös ablakokon keresztül próbálnánk kideríteni, otthon van-e valaki.

Alszik, álmodik, tapasztal valami természetfelettit? Vagy egyáltalán nincs tudatánál?

Midnezekre hamarosan végérvényesen megkaphatjuk a választ, de az is lehet, hogy már meg is kaptuk.

Egy kutatóorvos ugyanis olyan kutatásokat végzett, melyekből kiolvasható, mi történik velünk a halálunkkor, a haldoklás utolsó fázisában.

Ez pedig nem csak a gyász feldolgozásában segít, hanem abban is, hogy el tudjuk képzelni mi várhat majd ránk is és fel tudjunk készülni.

A haldoklás legvégső fáziséról azért nem volt eddig túl sok ismeretünk, mert senki sem tért vissza onnan, leszámítva a halálközeli élményeket átélőket, de ők általában egy gyors, hirtelen halált követően térnek vissza, az pedig nem teljesen ugyanaz.

James Hallenbeck, a Stanford Egyetem palliatív gondozási specialistája gyakran hasonlítja a halált a fekete lyukhoz.

„Láthatjuk a fekete lyukak hatását, de rendkívül nehéz, csaknem lehetetlen beléjük nézni. Minél közelebb kerülünk hozzájuk, egyre erősebb gravitációs húzást fejtenek ki. Ahogy az ember áthalad az »eseményhorizonton«, a fizika törvényei látszólag kezdenek megváltozni”

– mondja a szakember a The Atlantic cikkében.

Ma már tudjuk, hgy meg lehet halni lassan, fokozatosan is, pédáule lhúzódó betegségek, mint a rák következtében is.

Azoknál, akiknél elhúzódik a haldoklás időszaka, a szakemberek szerint megfigyelhető egy végső, gyors csúszás, amely nagyjából az élet utolsó néhány napjában következik be – ezt a fázist „aktív haldoklásnak” nevezik.

Hallenbeck az orvosok palliatív ellátásáról szóló útmutatójában azt írja, hogy az emberek ilyenkor bizonyos sorrend szerint hajlamosak elveszíteni érzékszervi észleléseiket és vágyaikat.

Először az éhség, majd a szomjúság tűnik el. Ezután elveszik a beszéd, majd a látás. Utoljára általában a hallás és a tapintás maradnak.

Az, hogy fizikailag fájdalmas-e a haldoklás, vagy mennyire fájdalmas, változó. Vannak olyan állapotok, amikor a fájdalom elkerülhetetlen. A fájdalommal járó betegség azonban nem jelenti azt, hogy szükségszerűen nehéz a haldoklónak magát a halált elviselnie.

Egyes haldoklók például köhögnek, höröghetnek azt az érzést keltve, hogy szenvedek. De az orvosok szerint a haldoklók ezt nem így élik meg.

Úgy vélik, hogy a jelenség – amelyet általában halálhörgésnek neveznek – valószínűleg nem fájdalmas a haldokló számára.

Nagyon érdekes, de a buddhista megközelítéshez sok hasonlatos megfigyelés van a modern orvoslásnak is.

„Sok haldoklóknál az agy ilyenkor ugyanazt teszi, amit a test, vagyis elkezdi feláldozni a túlélés szempontjából kevésbé kritikus területeket” – mondja David Hovda, az UCLA Agysérülések Kutatóközpontjának igazgatója.

Nem csak a több ezer éves Halottaskönyv, de a legújabb kutatások is rámutatnak arra, hogy érzékszerveink különösen kiéleződhetnek ilyenkor. Jimo Borjigint, a Michigani Egyetem idegtudósát először akkor kezdte érdekelni ez a téma, amikor egy másik kísérlet során valami furcsaságot vett észre az állatok agyában:

Közvetlenül az állatok elpusztulása előtt hirtelen megugrottak a neurokémiai anyagok az agyban. Bár a tudósok tudták, hogy az agyi neuronok tovább élnek, miután egy ember meghalt, ez más volt.

A neuronok új vegyi anyagokat választottak ki, méghozzá nagy mennyiségben.

„Sok szívleállást túlélő azt írja le, hogy eszméletlen időszakában csodálatos élményt él át – mondja Borjigin.

Sokan fényeket látnak, majd úgy írják le az élményt, hogy »valódibb, mint a valóság«. A neurokémiai anyagok hirtelen felszabadulása segíthet megmagyarázni ezt az érzést.”

Borjigin és kutatócsoportja kísérletet tett. Nyolc patkányt elaltattak, majd leállították a szívüket. „Hirtelen az agy összes különböző régiója szinkronizálódott – mondja.

A patkányok agya nagyobb teljesítményt mutatott a különböző frekvenciájú hullámokban, és úgynevezett koherenciát is – az agy különböző részeinek együtt működő elektromos aktivitását.

Amikor összpontosítjuk a figyelmünket, csinálunk valamit, megpróbálunk kitalálni egy szót vagy emlékezni egy arcra, vagyis amikor magas szintű kognitív tevékenységet végzünk, ezek a funkciók felgyorsulnak – mondja Borjigin.

Tehát úgy gondoljuk, az éberséghez, izgatottsághoz hasonló paraméterek vannak jelen a haldokló agyban is.

A félig álmodozó, félig ébrenléti állapot is gyakori a haldokló embereknél.

A New York állambeli Buffalo melletti hospice központ kutatói Christopher Kerr vezetésével tanulmányozták a haldokló emberek álmait. A megkérdezett betegek többségének – 88 százalékának – volt legalább egy álma vagy látomása.

És ezek az álmok általában különböztek a szokásos álmoktól.

Egyrészt az álmok tisztábbnak, valóságosabbnak tűntek. „A betegek halál előtti álmai gyakran olyan intenzívek voltak, hogy az álom ébrenlétbe torkollott, a haldoklók pedig gyakran éber valóságként élték meg őket”

– írják a kutatók a Journal of Palliative Medicine című folyóiratban.