A Solar Orbiter felvételén pörög a világ: földönkívüli világot észleltek rajta
Ez alapjaiban változtathat meg sok mindent, történelmi jelentőségű. Most “megvannak”?
Ez tényleg nem akárki, mondhatni történelmi jelentőségű észlelés és felvétel egy földönkívüli világról.
De mi is ez az egész?
Miért vált ennyire fontossá a Solar Orbiter friss felvétele a Napról és az előtte elhaladó korong alakú objektumról?
Mert ennyire látványosan még soha nem lehettünk tanúi annak, ahogyan a Merkúr elhalad a Nap előtt.
- január 3-án az Európai Űrügynökség által irányított Solar Orbiter megfigyelte, ahogy a Naprendszer legbelső bolygója elhalad a napkorong
előtt, ami egy kis fekete pontként jelent meg.
Ezt a fajta eseményt tranzitnak nevezik, és akkor fordul elő, amikor egy kisebb test, például bolygó vagy hold keresztez egy csillagot, és eltakarja fényének egy kis részét.
Bár a keringő objektum gyakran puszta árnyékká redukálódik, a tranzitesemények mindenféle érdekes dolgot elárulhatnak nekünk.
Ha valaki mostanában hallotta ezt a kifejezést, valószínűleg azért van, mert a jelenség elsődleges eszközünk a Naprendszeren kívüli bolygók vagy exobolygók megtalálásához.
A fényerőnek ez a finom változása nemcsak a keringő test jelenlétét fedi fel, hanem utalást is adhat annak felépítésére.
Amikor egy exobolygó – vagy akár egy közelebbi bolygó, mint például a Merkúr, vagy egy hold – elhalad szülőcsillaga előtt, a csillag fényének egy része átszűrődik a rajta lévő légkörön.
Ezen fény és a teljes csillagfény közötti különbségek elemzése lehetővé teszi a tudósok számára a bolygón lévő gáz összetételének meghatározását.
A tudósok ezzel a technikával tanulmányozták a Vénusz légkörét is, de egyre több exobolygó esetében használják.
A Merkúr légkörét is tanulmányozták tranzitadatok felhasználásával, de a Solar Orbiter a ritka eseményt valami másra használta fel: kalibrálta a műszereit.
A Merkúr, a Naphoz legközelebb eső világ, a Naprendszer egyik kevésbé tanulmányozott bolygója még sok titkot tartogat a kutatók számára.
Nem tudjuk, hogyan és hol keletkezett, miért tűnik olyan hatalmasnak a magja, hogy van-e belső geológiai aktivitása, vagy miért van globális mágneses
tere, amikor a Vénusznak és a Marsnak nincs.
A tranzitadatok nem adnak választ ezekre a kérdésekre – jelenleg egy külön űrszonda küldetés működik erre -, de emlékeztet bennünket arra, hogy a legkisebb bolygók is adhatnak izgalmas válaszokat.