Durva dolgokat állít a halál utáni pillanatokról egy hospice-házban dolgozó orvosnő
Rengeteg embert kísért már át a “halál tornácán”: elmondta, hogy mit láttak a haldoklók az utolsó pillanataikban.
Ez pedig alaposan felkavarta az állóvizet és sokak világnézetét megbolygathatja.
Bár a halálra nem szívesen gondolunk, időről időre elkerülhetetlenül eszünkbe jut.
Lehetőleg elkerüljük általában még a halál gondolatát is, ám szembe kell néha nézni azzal, hogy ez az elkerülhetetlen vég vár mindenkire.
Több szakértő és orvos is próbálkozott már megmagyarázni azt, mi is történik a halál pillanatában tudományosan.
Azonban legjobban talán csak azok tudják ezt átadni, akik nap mint nap embereket kísérnek át azon a bizonyos “halál tornácán”.
Ilyen a hospice-házban dolgozó Dr. Emily Benettson is, aki megosztotta megdöbbentő tapasztalatait arról, hogy mi is történik ilyen kor, és hogy milyen is az az ominózus pillanat.
Emily elmondta, hogy a halál pillanata tényleg felszabadítja a haldoklót. Gyakran hallani az utolsó sóhajt, mely egyáltalán nem fájdalmas, mint a haldoklás ezt megelőző szakasza.
Az emberi agy ugyanis a haldoklás legvégén, amikor az szervezet és a tudat kezd végleg leállni, még utoljára különféle hormonokat szabadít fel és juttat el az agyba.
Ezek pedig egyfajta euforikus érzést keltenek a haldoklóban, aki innentől kezdve nem, vagy alig érez már fájdalmat.
Ezt a hormon és endorfin felszabadulást egyébként ma már tudományos vizsgálatok is igazolják.
A beteg arca a halál pillanatában teljesen kisimul.
Gyakran fordul elő Emily szerint, hogy a haldoklók akik nem akarnak elvarratlan szálakat, “megvárják” a szeretteiket, és csak azt követően távoznak az élők közül, ha arra a szeretteiktől is “engedélyt” kaptak.
Vannak olyanok is, akik nem akarják a halálukkal megterhelni a szeretteiket, ők csöndben, az éjszaka távoznak el, vagy abban a pillanatban, amikor épp senki más nincs a helyiségben.
Mindezeket Emily azért osztotta meg az emberekkel, hogy tudják:
A haláltól nem szabad és nem is kell félni, mert nagyon valószínű, hogy egyáltalán nem egy negatív, vagy rossz dolog átlépni azon a bizonyos tornácon.
Ki mit gondol erről?
A haldoklás utolsó pillanata valóban lehet egyfajta “felszabadulás”?