A sztársebész orvos visszatért a halálból és megdöbbentő dolgokat állít, amik az egész világunkat a feje tetejére állíthatják
Tényleg ez lenne a túlvilág…?
Tony Cicoria 42 éves volt, nagyon fitt és robusztus, egykori egyetemi futballista, aki elismert ortopéd sebész lett egy New York állam északi részén fekvő kisvárosban.
Villámcsapás küldte át a túlvilágra a sztársebészt
Egy tóparti pavilonban volt egy családi összejövetelen egy őszi délutánon.
Kellemes és szellős volt az idő, de észrevett néhány viharfelhőt a távolban, úgy nézett ki, mintha eső közeledne.
Elment egy fizetős telefonhoz a pavilon előtt, hogy gyorsan felhívja az anyját (ez 1994-ben volt, még a mobiltelefonok kora előtt). Még mindig emlékszik minden egyes másodpercre, ami ezután történt:
“Beszélni akartam anyámmal telefonon. Volt egy kis eső, mennydörgés a távolban. Anyám nem vette fel a kagylót, biztos valami elfoglalta.
A telefon fél méterre volt tőlem, amikor egy nagy csattanást hallottam. Emlékszem, hogy egy fényvillanás jött ki a telefonból, ami arcon ütött.
A következő dolog, amire emlékszem, hogy hátrafelé repültem.”
Majd folytatta: “Aztán előre repültem. Zavart voltam. Körülnéztem. Aztán meghallottam, hogy az anyósom sikoltozik a lépcső tetején. Lerohant a lépcsőn pont felém, de nem rám nézett, és akkor megláttam a saját testemet a földön.
Meghalt, de mindent látott és hallott
Azt mondtam magamnak: ‘Ó a fenébe, halott vagyok.’
Láttam egy nőt, aki közvetlenül mögöttem várta, hogy használja a telefont, ahogy a testem fölé helyezkedik, és elkezdett újraéleszteni, akiről kiderült, hogy egy nővér.
Megpróbáltam beszélni azokhoz, akik ott voltak, én láttam és hallottam őket, de ők nem láttak és hallottak engem.
Majd elindultam felfelé a lépcsőn, mire felértem, a lábaim elkezdtek eltűnni, aztán már nem volt testem, csak egy energiagömb voltam.
Láttam a gyerekeimet, rájöttem, hogy rendben lesznek. Aztán kékesfehér fény vett körül … a jólét és a béke hatalmas érzése.
Életem legjobb és legrosszabb pillanatai jelentek meg előttem. Nem kapcsolódott érzelem ezekhez … tiszta gondolat, tiszta extázis volt. Ez volt a legdicsőségesebb érzés, amiben valaha részem volt.”
Dr. Cicoria azonban tudta, hogy visszatért a saját testébe, mert fájdalmai voltak – az arcán és a bal lábán lévő égési sérülések okozta fájdalom -, és rájött, hogy “csak a testének van fájdalma”. Vissza akart menni, meg akarta mondani a nőnek, hogy hagyja abba az újraélesztést, engedje el, de már túl késő volt – határozottan visszatért az élők közé.
Egy-két perc múlva, amikor beszélni tudott, azt mondta:
“Rendben van, orvos vagyok!” A nő (kiderült, hogy intenzív osztályos nővér) azt válaszolta: “Néhány perccel ezelőtt még nem volt az.”
A rendőrség jött, és mentőt akart hívni, de Cicoria visszautasította. Ehelyett hazavitték, ahol felhívta a saját orvosát, egy kardiológust.
A kardiológus, amikor meglátta, azt gondolta, hogy Cicoria rövid szívmegállást szenvedett, de a vizsgálattal vagy az EKG-val nem talált semmi hibát.
Cicoria egy neurológussal is konzultált – lassúnak érezte magát (számára ez volt a legszokatlanabb), és nehézségei voltak a memóriájával.
Azon kapta magát, hogy elfelejtette azoknak az embereknek a nevét, akiket jól ismert. Neurológiailag is vizsgálták, EEG-t és MRI-t végeztek rajta. Ismét semmi sem tűnt rossznak.
Különös kapcsolata alakult ki a zenével
Később továbbra is teljes munkaidőben dolgozott sebészként, de szíve és elméje már a zene köré összpontosult. 2004-ben elvált, és ugyanebben az évben félelmetes motorbalesetet szenvedett.
Egy árokban találták meg eszméletlenül, és súlyosan megsérült.
Ennek ellenére ismét teljesen felépült, és két hónap múlva újra munkába állt.
Úgy tűnik, sem a baleset, sem a válása nem okozott változást a zene iránti szenvedélyében.
Forrás: ÚjVilágtudat
