Az egész világ azt a magyar futót ünnepli, aki megállt és 10 kilométeren át támogatta sérült japán társát a célig
EMBERSÉGBŐL JELES! Büszkék vagyunk rád, mert nem minden a győzelem!
Bevallom, vasárnap délutánig nem tudtam, ki az a Boros Richárd.
Igazából most sincs róla sok információm, de azt kiderült, hogy elképesztő hős, igazi példakép.
Boros Richárd teljesítette Sparthatlont, a gyilkos ultramaratont, amelyen a versenyzők Athénból indulva futnak el Spártába, ahol 246 kilométer megtétele után Leonidász király szobránál érnek célba.
Ez már önmagában is iszonyatos próbatétel, ráadásul – tegyük hozzá! – ez nem egy vasárnapi kocogás, hiszen nemcsak sík terepen, hanem hegyen is menni kell előre. Szóval, nagyon kemény dolog ez, nem sok ember képes rá.
Boros Richárdnak sikerült, de az a helyzet, hogy nem ez a fontos, mert ennél sokkal nagyobb próba elé állította a sors a magyar futót, és ezt is teljesítette.
Boros tíz kilométerrel a cél előtt talált rá az úton a japán Sinicsi Mijazakira. Az ázsiai roppant rossz állapotban volt, közel állt ahhoz, hogy feladja a versenyt.
A japán azonban célba ért, eljutott a célig. Boros Richárd tízezer méterrel a vége előtt belekarolt a versenyző társába és Leonidászig kísérte, ott maga elé engedte, így hivatalosan Sinicsi előtte ért célba, de ez most senkit nem érdekel.
A vetélytársát tíz kilométeren keresztül támogató Boros Richárd az igazi győztese a Sparthatlonnak. Nála nagyobb ultrafutó nincs most a Földön.
A 49 éves magyar a sport legnagyobb hősei közé került azzal, ahogy a célig támogatta riválisát.
Legyünk idealisták: ez a sport, sőt talán ez az élet. Illetve ennek kellene lennie. Ez az esemény mutatta meg, hogy egy sportoló több is lehet, mint egy átlagember.
Adott ugye a teljesítmény – lássuk be, vannak napok, amikor 246 kilométert autóval sem szívesen teszünk meg –, és mellett ez az emberi nagyság, amikor nem számít az eredmény.
Íme:
A Sparthatlon nem akármilyen verseny, ez az ultrafutás csúcsa. Aki odamegy, annak a verseny teljesítése élete álma.
Boros Richárd immár második alkalommal járt sikerrel, de ez a vasárnapi befutó amellett, hogy neki nagy élmény, nekünk példa, mert ezúttal egy másik, vélhetően számára is teljesen idegen versenyző életét is teljessé tette.
Nem öncélúan, nem magamutogatásból, hanem csak azért, mert ezt diktálta a sport törvénye és a lelkiismeret, amire hallgatott Boros.
Ha csak magára, az eredményeire figyel, akkor ott is hagyhatta volna Sinicsit az úton, a japán nyilván feladta volna a versenyt.
Volt már ilyen, lesz is még, de a magyar sportoló másként döntött, és ezzel hős lett, akire az egész ország joggal lehet büszke.
Ezzel a tízkilométeres erőltetett sétával Boros Richárd a Sparthatlon legnagyobb alakjai közé került. Amellett, hogy azonnal Fair play-díjat kell kapnia, bajnok is lett: a lelkiismeret bajnoka.
A magyar futót nem várják majd ezrek a reptéren, nem kap majd állami elismerést – pedig… – és talán nem is vágyik ezekre.
Lehet, hogy elég az is, ha az alábbi videót, amelyen a befutó látható, büszkén. megnézzük és a végén azt mondjuk: szép volt, Ricsi!
Forrás: Sportal
