Egy hentes kitálal: döbbenet, miket eszünk valójában hús helyett: gusztustalan, és ezt etetik velünk?!
Ha az állításoknak csak a fele igaz, akkor is elképesztő, hogy miket etetnek meg velünk…
Egy (volt) hentes jóvoltából az alábbi levél kering a neten:
Az egyik szemem sír, a másik nevet. 1984 óta vagyok hentes, sok mindent láttam és sok helyen dolgoztam.
Nem azért dolgoztam sok helyen, mert rossz hentes vagyok, csak az ott tapasztalt dolgokat nem tudtam összeegyeztetni a lelkiismeretemmel.
Még csak annyit, hogy 10 éve nem vagyok a szakmámban. A lelkiismeretem miatt.
Húspótlók
10 évvel ezelőtt 3-féle adalékanyag létezett: a soluprat, a tejpor és a szójafehérje. Már ez elég volt nekem, hogy abbahagyjam. A régi hentesektől azt tanultam, hogy a kolbász (meg minden) húsból van. Ezzel nem érdemes vitázni!
A soluprat igen érdekes kémiai anyag. Az a tulajdonsága, hogy súlyához képest min. 10-szeres vízmennyiséget képes megkötni, sőt azt főzés, sütés, füstölés hatására sem engedi ki magából.
Miért kell ez az anyag?
Hús helyett! Biztosan tapasztalt már olyat, hogy egy-egy felvágott után „megissza a londoni ködöt is”.
Az anyag a belekben is működik, tehát még ott is veszi fel a folyadékot! Régebben a parizerbe és olcsóbb hentesárukba tették, de ma már mindenbe!
A tejpor jó anyag, de mit keres a szakmámban? Ez is húst helyettesít, mégpedig ezzel állítják be a fehérjetartalmat a receptúra szerinti mértékre.
A szójafehérje is húspótló, a magasabb árú termékekbe teszik, szintén a fehérjetartalom miatt. Tehát ha veszünk 2500 Ft/kg áron szalámit, akkor igazából egy kb. 500 Ft-os anyagot majszolunk jóízűen.
Műhús, műbél
Van még egy „kedvenc” anyagom, az emulgeálószer. Ó ez remek!
Egyik fő funkciója a zsír megkötése, oly módon, hogy ne legyen látható! Tehát minél több zsír van egy felvágottban, annál több az emulgálószer benne!
Ezt a szájpadláson érezhetjük legelőbb, amikor „fent ragad” a falat. Az elmúlt 10 év alatt az adalékanyagok arzenálja alakult ki.
Tovább. A másik kedvenc, de ide tartózó témakör a: műbelek.
A műbél színe, állaga alkalmas arra, hogy megtévessze a vásárlót. Pl.: egy jó barna színű virsliről azt gondoljuk, milyen jól meg van füstölve. Igen, míg le nem húzzuk a celofánt.
A húsipari termékek húsból, némi zsiradékból, valódi fűszerekből állnak, a készterméket a végén füstölik és/vagy főzik!
Az összes többi max. 20% húst tartalmazó szemét! Mi a megoldás?
Háznál kell vásárolni, vagy kis hentesnél falun. A multikat kerüljük.
„Megveszem, mert olcsó”… aki elsőre mindent szemetet megvesz, mert olcsó, az ilyenkor megspórolt pénz 10-szeresét rákölti a gyógyszerekre meg a rákszűrésre.
Eddig van a levél. Elszomorító.
Tiszta vizet a pohárba a hentes állítólagos levelével kapcsolatban:
Korábban, 2014 környékén is több helyen jelent meg a hentes levele, amit nagyon meggyőzően írtak, persze aláírás nélkül. A napokban újra rohamosan terjed, noha valóban több csúsztatást és hamis tényt is tartalmaz.
Ugyanakkor a cikkünk végére látni fogjátok, hogy megvan a hentesnek a maga igazsága a csúsztatások és hamis információk nélkül is, de erről lentebb!
Kezdjük az elején: A hentes levele több ponton is hibás és félrevezető információkat tartalmaz.
A hivatalos álláspont ma az, hogy az élelmiszeriparban használt adalékanyagok engedélyeztetése és használata szigorú szabályozás alatt áll.
Az alkalmazott adalékanyagok használata nem jelenti azt, hogy a termék minősége alacsonyabb lenne.
A levélben említett „soluprat” nem található meg a hivatalos adalékanyagok listáján. Korábban a divany.hu ment utána a levélnek. Ők egy élelmiszeripari egyetemi docenst kérdeztek erről, aki a következőket válaszolta:
Minden bizonnyal a „soluprat” nem más, mint a savanyú nátrium-pirofoszfát (Dinátrium-dihidrogén-difoszfát, Na2H2P2O7) a difoszforsav savanyú nátriumsója.
„Élelmiszeradalékként alkalmazzák konzervek és péksütemények adalékaként, pácolt húskészítményekben, mint a nitritek hatékonyságának javítója (E450(i)). Az élelmiszerek színének megőrzésére is adalékolják fagyasztott élelmiszerekhez. A 1333/2008/EK rendelet értelmében feldolgozott hústermékekben a megengedett mennyisége 5000 mg/kg (5 g kilónként)” – magyarázta a szakember. Ez már csak azért is vicces, mert ha a húst akarják vele szaporítani, maximum 5 grammal tudják megtoldani a termék súlyát.
Az állítások a műbelekkel kapcsolatban szintén félrevezetőek. A műanyag bél használata megengedett, és biztonságos, ha megfelelően előkészítették és használták. Az élelmiszeriparban használt műanyag bél általában különösen erre a célra készült, és az élelmiszerbiztonsági előírásoknak megfelelően alkalmazzák.
Az élelmiszeriparban alkalmazott termékek hústartalma változó lehet, és az adalékanyagok használata csak részben befolyásolhatja azt.
Az élelmiszeripari termékek általában nem tartalmaznak 100% húst, de ez nem jelenti azt, hogy azok minősége rosszabb lenne.
Pro és Kontra: húsnak nevezett “szemetek” és húskészítmények
Mint láthattátok, olvashattátok, nem szabad minden neten terjedő, állítólag szakmabelitől származó levélnek bedőlni.
A levél rengeteg csúsztatást tartalmaz.
UGYANAKKOR azt el kell ismerni, hogy etikailag sok kérdéstvet fel az úgynevezett húskészítmények árusítása, mert az emberek egy része simán “bekajálja” hogy húst eszik, és nincs, vagy szándékosan nem eléggé észrevehetően van ez feltüntetve.
Ennek részben az oka a spórolás (kevesebb hústartalom) másrészt így a termékek árát is alacsonyan tudják tartani.
Rákkeltőek lehetnek?
Ugyanakkor az szintén egy valós veszély és már a WHO is fel vetette, hogy a feldolgozott, ultra feldolgozott vörös húsok és egyes húskészítmények napi rendszeres nagy mennyiségű fogyasztása vonhat magával kockázatokat.
A daganatos megbetegedések kialakulását egy ideje már vizsgálják és a napi biztonsággal fogyasztható mennyiséget sokan 50 grammban állapítják meg, ami nem sok.
Továbbá nem a legegészségesebb ételek közé tartoznak a parizerek, egyes felvágottak vagy a virslik, melyek feldolgozott húskészítmények számítanak.