RENDKÍVÜLI: Így akarják kisemmizni a magyarokat, elvenni a megtakarításaikat kisemmiznék az embereket, eltüntetnék a megtakarításaikat
Mindezt a gazdaság növekedéséért cserébe. Az MNB bejelentése mindent megmagyaráz! Ti ezt hagyni fogjátok?
Vállalkozói érdekképviseletek és a kormány oldaláról is többen nekiestek mostanában a Jegybanknak, mondván, hogy a monetáris politika a növekedés gátja.
A kritikusok szerint a megoldás a reálkamatok csökkentése lenne, ettől emelkedne a fogyasztás újra, mert a lakosság elköltené a megtakarításait. Csakhogy, elvileg ez nem igaz.
A jegybank szakembereinek cikkét elolvasva úgy tűnik, hogy azok, akik negatív reálkamatokat szeretnének, gyakorlatilag kisemmiznék az embereket, eltüntetnék a megtakarításaikat a gazdaság növekedéséért cserébe.
Ami érdekes, hogy a cikk csak vállalkozói érdekképviseleteket nevez meg a jegybank kritikusaiként, holott tegnap már nagy Márton miniszter is azt mondta:
Az egyre növekvő reálkamat gátolja a gazdasági növekedés helyreállítását. Vagyis az MNB cikke komoly válasz a kormányzati politikusoknak is.
Néhányan úgy akarják fogyasztásra ösztönözni a lakosságot, hogy a keresetek értékét tönkreteszik, mert azt gondolják, hogy így majd nem tesz félre a magyar, hanem gyorsan elkölti a pénzét. Vannak itthon, akik azt szeretnék, ha a magyarok inkább elköltenék a megtakarításaikat!
Akik ezt gondolják, nem ismerik a magyarokat és általában az emberek működését.
A költségvetés pórul járt, az áfabevételek is rendkívül elmaradtak a várttól, mert mikor a pénz nem ér semmit, amagyar inkább spórol, nem vásárol.
A régióban és hazánkban is mélyen negatív reálkamat-környezet volt jellemző az utóbbi években, mégis nálunk a legnagyobb a gazdasági visszaesés.
Végül a jegybank egyszerű megoldást is kínál, amely nem minden politikusnak fog tetszeni.
Az idei év nagy tanulsága, hogy ha a gyors áremelkedés „megeszi” az emberek pénzét, akkor lefullad a gazdaság növekedési motorja, a lakossági fogyasztás. Annak hiányában a beruházások egy jó része is leáll, a növekedés pedig messze a várt alatt alakul. Mindez természetesen a költségvetésre is kihat: a bevételek jóval a tervezett alatt alakulnak.
A reálkamat lényegében a bankbetétben vagy más kamatot fizető eszközben elhelyezett megtakarításunk vásárlóértékének alakulását méri.
Hasonlít tehát a „sima” kamathoz, de a reálkamat esetében figyelembe vesszük azt is, hogy az áremelkedés miatt a pénzünk közben veszít az értékéből.
Természetesen ahány fajta kamat van, annyi féle reálkamat létezik, a jelentése viszont minden esetben ugyanaz: ha az áremelkedés magasabb, mint a „sima” kamat, akkor a reálkamat negatív, azaz a pénz veszít az értékéből. Ha pozitív, akkor pedig nő a pénzünk értéke.
Ebből következik, hogy a negatív reálkamat két dolgot jelent: viszonylag magas áremelkedést és így a pénzünk értékének csökkenését.
Amíg infláció van, addig nem lesz fogyasztás. Amíg nincs fogyasztás, addig a beruházások sem indulnak újra
Amikor a gazdasági folyamatokkal kapcsolatos bizonytalanság nő, akkor mindenki hátralép egy lépést: a háztartások inkább kivárnak, és elhalasztják nagy költéseiket. Ha pedig a háztartások nem költenek, akkor a vállalatok sem fognak beruházni.
Tehát, ha van olyan helyzet, amikor nem működik az áhított csoda, akkor az épp most van! Az ország egy brutális inflációs sokk elleni meccs félidejében jár, és mindenki azt figyeli árgus szemekkel, hogy megismétlődik-e a tavalyi év rémálma: az év elején látszólag szépen növekvő bérekről megint kiderül, hogy – a váratlanul magas infláció miatt – az év során valójában veszítenek értékükből? Vagy a tovább csökkenő infláció mellett a bérek vásárlóértéke is növekedni tud majd?
Ha ebben a kérdésben a tavalyi utat járjuk be, és hagyjuk, hogy az infláció beragadjon egy magas szinten, akkor lehetnek bármennyire is negatívak a reálkamatok, a fogyasztás nem fog beindulni. Éppen ezért a tűzzel játszik, aki inflációval próbálja meg költésre bírni a lakosságot!
Mondhatnánk persze, hogy negatív reálkamatok mellett érdemes eladósodni és abból fogyasztani, hiszen így elinfláljuk az adósságunkat. Ebben csak annyi a bökkenő, hogy a magyar lakosság jellemzően nem hitelből finanszírozza a fogyasztásának döntő hányadát.
