A pofánk leszakad…! TAHÓ, érzéketlen stílusban zaklatta Dórát és vakvezető kutyáját egy kalauz a MÁV-nál

Ki mit tett volna a helyében? Ez felfoghatatlan.

Berta László, a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola kommunikációs vezetője felháborító esetről tájékoztatta szerkesztőségünket.

A vakvezető kutyákra nem kötelező szájkosarat tenni, amiről jogszabály rendelkezik már 15 éve. Vagyis a vonatokon sem kérhetik számon rajtuk a védőeszközt, de ezt nem minden kalauz tudja.

Pozsgay Dóra mondja el, mi történt vele és Noéval, a kezes bárány szelídségű sárga labradorral a Pécs-Budapest vasútvonalon. A jogszabályi háttér is olvasható a közleményben.

„Nem először utazom vonattal úgy, hogy ott van mellettem a vakvezető kutyám. Voltak már egyszer-kétszer apró problémáim kalauzokkal, de olyan nagy, mint a mostani, még sohasem. Szerdán a barátommal, Danival és Noéval útra keltünk Budapestre.

Ahogy máskor, úgy most is szépen elfoglaltuk a helyünket a Pécs-Budapest járaton, majd vártuk a kalauzt, aki hamarosan meg is érkezett.”

Dóráékat meglepetésszerűen érte a vasutas fellépése, hiszen nem szoktak hozzá ahhoz, hogy vegzálják őket.

Eddig a pillanatig.

„Megalázó stílusban kérte számon, hogy kié a kutya és miért nincs rajta szájkosár, és azt hajtogatta, hogy ez az életét veszélyezteti, mert bármikor megharaphatja. Elmondtam neki, hogy ő az én vakvezető kutyám, ezért van rajta vakvezető hám, és a jogszabály szerint nem szükséges szájkosarat tenni rá.

A reakciója az volt, hogy továbbra is azt hajtogatta, hogy mi van, hogy ha őt megharapja, és hogy mindenáron tegyek rá szájkosarat.”

Egy idő után úgy tűnt, megnyugodtak a kedélyek, de aztán folytatódtak a megpróbáltatások.

„A jegyvizsgálónak az első megállónál dolga akadt, elment, de aztán újra odaért hozzánk, ahol továbbra is az életét féltette, és a szájkosár hiányát hangsúlyozta amellett, hogy nem lát a kutyán olyan jelzést, miszerint az vakvezető kutya lenne.

A hámon szerepel az alapítvány neve – Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola –, amiben benne van a vakvezető kutya kifejezés, én jeleztem neki, hogy itt van nálam az az igazolványa, ami tanúsítja, hogy Noé vizsgázott vakvezető kutya, sőt még az oltási könyvet is felajánlottam, amiben látszanak az érvényes oltásai is.

Ezeket persze nem kérte el, inkább a kutya nagyságára célzott, aki az egész párbeszéd alatt a lábunknál feküdt, meg sem mozdult, és semmilyen tekintetben nem jelentett veszélyt senkire, ugyanis a vakvezetők mind nagyon szelíd kutyák.

A MÁV üzletszabályzatára is hivatkoztunk, ami szintén mellettünk szólt, de ez sem hatott rá különösebben.”

„Amint leszálltunk a Keleti pályaudvaron, azonnal mentünk és panaszt tettünk, hiszen úgy gondoltuk, hogy ezt nem hagyhatjuk annyiban, emellett szóltam a Baráthegyi Kutyaiskolának is, hogy muszáj tenni valamit, mert ez szó nélkül nem maradhat. “