Egy országos hálózat működhet a rendszerváltás óta, magas politikai körökből származó szereplőkkel akik gyerekekkel “kereskednek?
Megdöbbentő elmélet lehetősége vetődik fel egyre több emberben a sorozatosan kibukó botrányok miatt.
A bicskei gyermekotthon botránya valósággal megrázta az országot. Egy vezető beosztású nevelőről derült ki, hogy hosszú éveken át zaklathatta, kihasználhatta a rábízott gyermekeket, miközben a rendszer vak volt – vagy vaknak tettette magát.
Az eset nyomán sorra bukkannak fel a hasonló történetek: más intézmények, más városok, ugyanaz a minta.
Gyermekek, akik nemcsak elhanyagolva, de megalázva, kihasználva, olykor fizikailag és lelkileg is bántalmazva nőttek fel – egy olyan intézményrendszerben, amelynek éppen őket kellett volna védenie.
Rendszerszintű titkos hálózat a rendszerváltás óta?
Egyes vélemények szerint ez már túl sok ahhoz, hogy egyszerű „szigetszerű hibákról” beszéljünk.
Egyre több az olyan hang, amely szerint ez a sorozatos hallgatás, ez a többszörös intézményi kudarc nem lehet puszta véletlen.
Az a feltevés kezd formát ölteni, hogy valójában egy rendszerváltás óta létező, sötét célokat szolgáló hálózat működhet Magyarországon – az állami gyermekvédelem árnyékában.
A szóbeszéd szerint ez a láthatatlan hálózat gyerekeket tart fogva – néha szó szerint – rabszolgaként, kihasználja őket munkára, bűncselekményekre vagy akár rosszabb célokra is.
Vannak, akik odáig mennek, hogy híres embereket, befolyásos vállalkozókat és magas rangú politikai vezetőket is emlegetnek, akik tudhattak róla – vagy akár részt is vehettek benne.
A gyanú alátámasztására azonban nincs konkrét bizonyíték.
Egyelőre csak a tények láthatók: éveken át észrevétlenül vagy szándékosan elhallgatva történt gyerekek elleni erőszak intézmények falain belül.
Ha ezt valaki egyedi esetként akarja kezelni, nehéz dolga lesz – a minta túl egyértelmű. A kérdés már nem az, hogy megtörtént-e, hanem hogy mennyire elterjedt?
Ha valóban létezik egy ilyen hálózat, az minden eddiginél súlyosabb válságba sodorná az ország intézményi hitelét. Ha pedig nem létezik – akkor is komolyan kell vennünk, hogy miért gondolja ezt ennyi ember?
Miért érzi úgy egyre több szülő, pedagógus és civil, hogy itt többről van szó, mint néhány „rossz ügy” a rendszerben?
Fontos hangsúlyozni: mindez jelenleg csak elmélet, szóbeszéd, közösségi oldalakon és suttogó fórumokon terjedő feltételezés.
Nincs nyilvánosan hozzáférhető, megerősített bizonyíték arra, hogy egy országos, tudatos hálózat működne gyermekek kizsákmányolására.
Ugyanakkor az ellenkezőjére sincs meggyőző bizonyíték. A hatóságok és az intézmények felelőssége lenne, hogy ezt egyértelműen tisztázzák – mielőtt a gyanú nemcsak elmélet, hanem valóság lesz.
