5 lehetséges forgatókönyv arról, mi vár ránk a következő 2026 áprilisáig!
Orbán Viktor politikai pályafutása során mindig is híres volt arról, hogy képes volt alkalmazkodni a változó környezethez. Az 1990-es évek liberális fiatal politikusából mára egy olyan, erősen centralizált rendszer élén álló vezető lett, aki mindenáron meg akarja tartani hatalmát.
A kérdés az: milyen szürreális és veszélyes lépésre szánhatja el magát, ha a jelenlegi politikai és társadalmi folyamatok veszélybe sodorják a pozícióját?
Az elmúlt években a Fidesz hatalma folyamatosan erodálódik. Bár a kormányzat még mindig képes jelentős tömegeket megszólítani, egyre több társadalmi rétegben tapasztalható kiábrándultság.
A gazdasági válság, a forint ingadozása, az infláció és a mindennapi megélhetési nehézségek lassan felemésztik azt a politikai tőkét, amelyre Orbán építette uralmát.
A belső elégedetlenség mellett ráadásul a külpolitikai nyomás is fokozódik: Brüsszelben egyre kevesebb a türelem, a NATO-ban is nő a bizalmatlanság, miközben Orbán „keleti nyitása” sokak számára már nem stratégia, hanem veszély.
Egy ilyen helyzetben nem elképzelhetetlen, hogy Orbán olyan drasztikus, szürreális lépésekhez nyúljon, amelyek túlmutatnak a politikai racionalitáson.
Rendkívüli állapot mesterséges fenntartása
Az egyik legveszélyesebb forgatókönyv, hogy Orbán egy mesterségesen kreált krízishelyzetre hivatkozva hosszabbítaná meg a rendkívüli jogrend intézményét. Ez lehet akár egy „nemzetbiztonsági fenyegetés” felnagyítása, egy migrációs hullám eltúlzása vagy egy, a médiában felerősített „belső ellenség” elleni harc.
A rendkívüli jogrend keretében könnyedén szűkíthető a politikai mozgástér, felfüggeszthetőek az alapvető jogok, és a választások manipulálása is reális lehetőségként merül fel.
Szélsőséges belső ellenségkép megteremtése
Orbán hatalmi politikájának mindig is része volt az ellenségkép-gyártás: Brüsszel, Soros, migránsok, „gender-ideológia”. Ha ezek a kártyák kifulladnak, nem kizárt, hogy még szürreálisabb célt talál.
Például az ellenzéki pártokat vagy civil szervezeteket bélyegezheti „hazaárulónak”, esetleg konkrét büntetőjogi lépésekkel fenyegetheti őket. Egy ilyen nyílt kriminalizáció már nem pusztán politikai küzdelem lenne, hanem egy diktatórikus fordulat.
Orosz modell követése
A harmadik forgatókönyv talán a legveszélyesebb: Orbán egy az egyben lemásolja az orosz modellt. Ebben az esetben a hatalom megtartása érdekében teljesen kiüresítheti a választási rendszert, bevezethet „alternatív” pártokat a látszat kedvéért, miközben az igazi ellenzék ellehetetlenül.
A média teljes kontrollja, az internet szabadságának korlátozása, a szólásszabadság drasztikus visszavágása mind reális lépés lehet, ha Orbán úgy érzi, a demokratikus keretek között már nem képes győzni.
Katonai erő fitogtatása
Egy másik, szürreális, de nem lehetetlen út, hogy Orbán a hadsereget és a rendvédelmi erőket kezdi aktív politikai eszközként használni.
Ez történhet például úgy, hogy demonstratív katonai jelenléttel próbálja elrettenteni az esetleges tüntetéseket, vagy akár „biztonsági okokra” hivatkozva katonai jellegű belső akciókat indít.
Bár Magyarországon a társadalom békés, egy ilyen lépés megrémítheti az állampolgárokat, és pszichológiai eszközként használható a hatalom bebetonozására.
Kivonulás az EU-ból mint végső kártya
Talán a legszürreálisabb és legveszélyesebb lehetőség, hogy Orbán egyoldalúan „szakít” az Európai Unióval. Bár gazdasági szempontból irracionális, politikailag mégis lehetséges, hogy egy ilyen lépéssel próbálná magát nemzeti hősként beállítani: „aki felszabadította Magyarországot Brüsszel rabságából”.
Ez rövid távon belpolitikai haszonnal járhatna, de hosszú távon totális összeomláshoz vezetne.
Orbán Viktor mindig is mesterien lavírozott a politika színpadán, de a mostani helyzet más: a gazdasági nehézségek, a nemzetközi bizalomvesztés és a belső elégedetlenség olyan spirálba sodorhatja, amelyből csak szürreális és veszélyes lépésekkel látszik kiút.
A nagy kérdés, hogy hajlandó-e feláldozni a demokrácia maradékát is a hatalom megtartása érdekében. Ha igen, akkor Magyarország jövője komoly veszélybe kerülhet, és egyetlen ember politikai túlélési stratégiája válhat egy egész nemzet tragédiájává.
