A leghűségesbeb kutya haláláig várta elhunyt gazdáját az állomáson: Hachiko története meghatóbb volt mint a filmekben
Ma szobor áll Hachiko helyén, hogy így emlékezze meg a világ a barátság és hűség mintaképéről.
A leghűségesebb barát
Hachiko, a leghűségesebb kutyus története már rengetegszer megihlette a popkultúrát, különösen a filmipart, nem véletlenül.
Végtelenül szomorú történetről van szó, mely megmutatja, milyen is az igazi barátság, milyen az, amikor egy állat a végsőkig hűséges marad, és SOHA NEM FELEJT.
Hachiko 1923 november 10-én született, majd egy évesen került a Hidesaburó Uenohoz, a Tókiói Egyetem professzorához.
Dr. Ueano hamar megkedvelte a kutyát és hagyta, hogy az minden reggel elkísérje a vasútállomásra, ahol aztán ő felszállt a vonatra, majd dolgozni ment.
Aztán amikor este hazaért, a Hachiko mindig ott várta, szüntelenül, még szakadó esőben is kiment elé az állomásra. nem volt olyan csípős fagy, vagy hervasztó meleg, ami megakadályozta volna a hűséges kutyát ebben.
A két jóbarát valódi jelenséggé vált a városban, sokan látták őket minden nap jönni-menni a vasútállomás és az otthonuk között.
A sziklaszilárd barátság jelképévé váltak ők ketten.
Váratlan tragédia, Hachiko egyedül maradt
1925-ben azonban tragédia történt.
Hachikó gazdája, Dr. Ueno egy nap rosszul lett az egyetemen, agyvérzést kapott, és sosem tért vissza kutyájához. Azonban vannak dolgok, amik sosem változnak.
Az eb késő estig várt, majd egyedül hazament. Hachiko másnap hajnalban már újra a peronon ült, és várta-várta a szeretett professzort.
Fagyos telek és forró nyarak követték egymást, már a professzor özvegye is elköltözött a városból, a kutya azonban kitartott.
A járókelők és egyes barátok etették őt. Még a zuhogó esőben is kint állt, és várta rég elveszett barátját…
Hachikót többször is magához fogadta pár család, de ő mindig megszökött tőlük és visszatért várakozni gazdájára, aki soha nem tért vissza már.
A helyiek nagyon megkedvelték az egyre soványabb, gyengébb állatot. Mindenkit meghatott a hű kutya várakozása.
Az állomáson dolgozók gondját viselték, etették, itatták, nyugvóhelyet adtak neki.
Hachiko egy évtizeden át várta elhunyt gazdáját
Hachiko majd egy évtizedig várt Dr. Uenora, mikor kilenc hosszú év után végre együtt bolondozhatott szeretett gazdájával, újra találkoztak – a mennyországban.
Hachiko 1935-ben, tizenkét éves korában halt meg, elhatalmasodott rajta a rák és a kezeletlen férgesség. Március 8-án találták meg Shibuya egyik utcáján holtan. A kutya tetemét kipreparálták, és a Nemzeti Tudományi Múzeumban állították ki Tokióban, az Uenóról elnevezett parkban.
Brozszobrot állítottak tiszteletére az állomáson, mely az örök hűséget és az odaadást jelképezi ma is.
Ha már itt vagy, van a témában egy nagyon jó, és rendívül szomorú, de egyben motiváló film a témában, Richard Gere főszereplésével:
Egy hasonló szobor áll Hachiko szülővárosában, az Odate állomáson. 2004-ben az 1934-es szobor talapzatán egy új szobrot állították Hachiko tiszteletére Shibuyában.
Azon a helyen, ahol Hachiko hűségesen várta a gazdáját, bronz mancsnyomatok és japán szöveg jelöli.
