A lelketek volt már más helyeken, más bolygókon és más csillagrendszerekben.
Megtapasztalta azt az életet, amely a ti földi életetekhez mérten ősrégi ebben a galaxisban.
Egy olyan rendszer részei vagyunk, amit a tudomány még mindig nem tud mérni és megérteni, de attól még jelen van körülöttünk, és mind ugyanebbe a közegbe térünk vissza a halál pillanatában.
Amikor majd a tudomány végül rálel valamilyen életre olyan helyeken, amelyek nem állnak kapcsolatban ezzel a bolygóval, annak ugyanolyan biológiai DNS-szerkezete lesz, mint amihez hozzá vagyunk szokva.
Ezek a DNS-szerkezetek egyetemesek a galaxisban, így fejlődik az élet. Persze lesznek eltérések, de olyan szerkezeti azonosságot láttok majd, ami egy jelentős kérdést vet fel:
Létezik egy galaktikus biológiai rendszer?
Bizony! És ez a tudtunkra adja, hogy amivel a bolygónkon rendelkezünk, az nem egyedi – a legkevésbé sem.
Amikor a csillagokra nézünk és feltesszük magunknak a kérdést, miszerint „Van élet odakint?”, az olyan, mintha a bolygónk egyik gyönyörű strandján állva azt kérdeznénk, hogy van-e bárhol máshol is strand.
Csak mert nem látjátok, az nem jelenti azt, hogy nem létezik.
Az a folyamat, amely több strandot hozott létre a bolygótokon, ugyanaz a folyamat, amely több olyan bolygót teremt, amelyen létezik élet.
Tehát sok ilyen helynek voltatok a részei – nem a fizikai testetek, hanem ti, a lelketek, a kollektív azon része, ami a lélek.
Ennek fényében felmerül a kérdés, hogy „Kik vagytok?”. A legjobb és a legmélyrehatóbb válasz a tobozmirigyen keresztül vezet.
Elkezdhettek egy olyan kommunikációt a sejtszerkezeteteken keresztül, amit eleinte nem fogtok érezni, ám ami kitár egy ajtót, és nyitva is tartja.
Azután nagyon-nagyon lassan az energia beáramlik, és ti ráébredtek, hogy jótékony és édes változáson mentek keresztül.
Ez nem lep meg, nem sokkal és nem is ijeszt meg benneteket. Ehelyett egy nap felébredtek és rájöttök, hogy nem vagytok egyedül. Felismeritek, hogy van segítségetek, és hogy békésebbek és egészségesebbek vagytok.
Ekkor kezdtek ráébredni, hogy az új energia működik. Tehát mi is ebben a felfedezés?
Az, hogy a lelketek nem Emberi Lélek, hanem az Isten-részetek, és eónok óta része az élet fejlődésének a galaxisban. Nos, ez az ŐSI LÉLEK!
Az emberek lassan értik meg azokat a dolgokat, amiket korábban nem láttak vagy soha nem képzeltek el, úgyhogy lassan haladunk.
Nincs szebb annál, mint a felébredő Emberi Lényeket figyelni, akik rálelnek arra, ami hiányzott az életükből, ám ami valójában mindig is ott volt.
Mindkét irányban örökkévalók vagytok – ez azt jelenti, hogy mindig voltatok és mindig lesztek is.
Ez elárulhatja talán, hogy hol lehetett a lelketek a múltban, mielőtt a Földre érkezett.
Forrás: fenymag.hu, rejtéelyekszigete.com
