A magyar eredetileg egy őserdei törzs nyelve lenne? Döbbenetes eredete lehet magyarságunknak
Az itt közölt információknak ha csak a fele igaz, már az önmagában nagyon elgondolkodtatóm lehet a múltunkkal és nyelvük eredetével kapcsolatban.
A Sorbonne egyetem nyelvészei, akik összehasonlításokat végeztek számítógépek segítségével, a nyelvek ősiségének vizsgálata kapcsán, hogy mely nyelv őrzött meg legtöbbet az ősműveltség elemeiből.
Az ős-etimonokból, alapszavakból levezetve a következő eredményre jutottak:
A mai angol nyelv 4 % etimont, a latin 5 %, a héber 5 %, a csendes-ócéáni nyelvek 7 %, az indiai mundakhol 9 %, a tibeti szanszkrit 12 %, az őstörök, türkmén 26 %, a mai magyar nyelv 68 % ős-etimont tartalmaz!
A nyelvek 90 (!) %-ának nincs írásbelisége, ezért a nyelviség kérdésének a kutatása mindig is nehéz és komoly falakba ütközött.
Vajon a magyar valóban egy őserdei törzs nyelve lenne eredetileg?
Sokak szerint Amerika titkos történelme kerülne felfedésre, ezért ezeket a tényeket ma sem ismerik el, próbálják elhitelteleníteni, megmásítani.
A magyar nyelv legrégibb emlékei közül egy kőbevésett magyar rovásírás található az észak-amerikai Újfundland (Új Skócia) Yarmout öblénél.
Ezt a 992-ben állított, ma 1005 éves nemrég megfejtett emléket Amerika első felfedezőiről dokumentálta Tyrkir, aki a vikingekkel együtt végrehajtott tettet magyar rovásírással, kőbe vésve örökítette meg.
Az sem lehet véletlen, hogy a nyelvet lekövetve egészen a távol-keleti régiókba jutunk, valamint Ecuadorba, Dél-Amerikába.
Ennek az az oka, hogy sokak szerint az ősmagyar nyelv valójában egy törzsben őrződött meg a leginkább érintetlenül az évszázadok, évezredek során amikor a magyarság szétszéledt a világba, és valamennyi távoli kontinens szegletébe eljutottunk.
Ezért mondta azt Móricz János felfedező, hogy a neki a Táltos-barlangot megmutató titokzatos törzs miért tekintette barátjának a kutatót és miért vallotta testvérnépnek a magyarokat.
És hogy miért használtak magyar tőszavakat a nyelvezetükben.
“Magyar családnevünk, helységnév Indiában, egy dombvonulat elnevezése Irakban és Libanonban, továbbá hét földrajzi helyet jelöl Máltán,, települést Tuniszban, Burkina Fasoban, a Fülöp szigeteken, egy város neve Indiában, településnév a Kaukázusban és az udmurtoknál, ezen utóbbiaknál éppenséggel az “Almás”, “Káldi”, “Kocsis”, és “Vajas” települések szomszédságában.”
Ezek mind olyan árulkodó nyomok, hogy a magyar lehetett a legősibb nyelv, vagy ez állhatott a legközelebb az eredeti nyelvhez, melyet sokan csak az Éden nyelveként azonosítanak.
Egyes teóriák szerint ugyanis az angyalok és maga Isten is ezt a nyelvet beszélhette.
