A vak lufiárus szívbemarkoló története: Kőrösmezey Dávid története az egész országot meghatotta
Születése után rögtön otthagyták a kórházban, a családja később pedig utcára dobta…
Mégis beteljesítette az életét és boldogan él utcai lufiárusként.
Mindannyiunknak lecke az élete és hatalmas tanulság, amin érdemes elgondolkodni.
3 évesen megvakult, 16 éves koráig nevelőintézetben élt, majd nevelőszülőknél. És még is…
Milyen szépen beszél, illemtudó, alázatos, kitartó, és nem adja fel!
Példát vehetünk róla…
A jó Isten áldja meg az ilyen embereket!
Az egészség, és az erő kísérje őket!
Minden tiszteletünk!
És ahogy sokan írják: igen, ő nem egy vak lufiárus, ő annál sokkal de sokkal több!
Ha lenne egy piac, ahol kipakolhatnánk a problémáinkat, lehet gyorsan összecsomagolnánk és hazamennénk, amikor meglátnánk mások problémáit…
Érdemes elgondolkodni azon, hogy Ő miken ment keresztül, és hogy a nagy átlag mennyi apró problémát nagyít fel…
Néha érdemes feltennünk magunknak a kérdést: tényleg akkora bajban vagyunk, vagy tényleg a mi problémáink a legfontosabbak…?
Tényleg mi jártunk a legrosszabbul?
Arról nem beszélve, hogy sokan egy normális élettel a hátuk mögött csak panaszkodnak, soha nem érnek révbe, nem boldogon.
Kőrösmezey Dávid pedig a viszontagságai és mindazok, amiken keresztülment ellenére BOLDOG.
