Attila sírja és a hármas koporsó rejtélye: a magyarság új korszaka kezdődhet el ha végre megtalálják?
A tudósok már forró nyomon vannak!
Kevés történelmi alak körül gomolyog annyi titok és legenda, mint Attila, a hunok rettegett királya körül, akit a középkori krónikák csak „Isten ostoraként” emlegettek.
A Kárpát-medencét uraló hadvezér villámként csapott le Rómára, térdre kényszerítette birodalmakat – majd ugyanilyen rejtelmesen eltűnt a történelem színpadáról.
Halála körülményei és temetésének helyszíne több mint másfél évezrede foglalkoztatják a kutatókat, írókat és álmodozókat.
A legenda szerint Attilát hármas koporsóban temették el: vasban, ezüstben és aranyban – de hogy pontosan hová, azt senki sem tudja. Vagy mégis?
A kortárs források, mint például a gót történetíró, Jordanes leírása szerint Attila halála éjszakáján menyegzőjét ünnepelte új feleségével, Ildikóval. Reggel holtan találták: vér szivárgott az orrából, arcán békés kifejezés.
Egyesek szerint agyvérzés vagy orrvérzés fullasztotta meg, mások – köztük sok modern kutató – a feleség kezét sejtik a dologban, politikai gyilkosságot sejtve a háttérben.
Halálát követően titokzatos temetés következett. A krónikák szerint a hunok egy folyót – feltehetően a Tiszát – eltereltek, hogy annak kiszáradt medrében titokban eltemessék a vezért.
A hármas koporsó jelképes és fizikai védelmet is jelenthetett: a vas a föld, az ezüst a hold, az arany pedig a nap erejét szimbolizálta. Miután elhelyezték őt a koporsókban, a folyót visszaterelték, a sírt elrejtették.
A temetésen dolgozó rabszolgákat a hunok megölték, hogy senki se árulhassa el a pontos helyet.
De hol lehet ez a sír valójában?
Egyes elméletek szerint a mai Alföldön, talán a Körös vagy a Maros vidékén rejtőzik a hun király nyughelye.
Más kutatók a Pilis titokzatos hegyeiben vagy épp a Tisza egyik eldugott mellékágánál keresik a sírt.
A modern technológia – például a földradar és a műholdas képalkotás – új távlatokat nyitott a keresésben, és bár időről időre felröppen egy-egy „szenzációs” felfedezés híre, eddig egyik sem bizonyult megalapozottnak.
Van, aki szerint Attila sírját soha nem fogjuk megtalálni – és talán nem is kell. Mert ahogy a nagy uralkodókhoz illik, ő maga vált legendává.
A hármas koporsó, akár valóság, akár mítosz, már önmagában is beszédes jelkép: a pusztai harcos, a világuralmi álmokat dédelgető vezér és a halandó ember egymásba zárt lényege.
És míg a Tisza habjai csendesen sodródnak, és a föld mélye őrzi a titkokat, addig Attila – test nélkül is – él.
Ott van a mondákban, a magyar néplélekben, a történelem peremén, ahonnan mindig újra előlép, ha az idő megérett rá. Talán nem is a sírt kell megtalálni.
Talán Attila maga a kérdés – és a válasz is.
