Az “állatkert hipotézis” lehet az ijesztő magyarázat arra, miért nem találtunk még rá a földönkívüliekre
Ha ez igaz, akkor az rendkívül ijesztő magyarázat az emberiségre nézve.
Egy új tanulmány amellett érvel, hogy a nagy kérdésre, hogy miért nem találkoztunk még eddig idegen civilizációval, az “állatkert” hipotézis adhatja meg a választ.
A Fermi-paradoxont Enrico Fermi híres fizikusról nevezték el, aki egy 1950-es beszélgetés során felvetette a kérdést, hogy egy ilyen hatalmas és idős univerzumban miért nem találunk intelligens életet.
Azóta többféle választ is megpróbáltak adni erre a kérdésre, de közöttük olyan horrorisztikus opciók is vannak, amelyek elég félelmetesek.
Egy friss tanulmány azonban másféle megközelítést vet fel, ez az “állatkert hipotézis”.
Az állatkert hipotézis szerint a fejlett idegen civilizációk szándékosan kerülik a közvetlen kapcsolatot velünk, inkább csak figyelnek távolabbról, hasonlóan ahogyan az állatkerti gondozók figyelik az állatokat.
Céljuk valószínűleg az, hogy ne zavarjanak be a természetes fejlődésünkbe és evolúciónkba.
Ezt a koncepciót eredetileg John A. Ball, egy ismert rádiócsillagász vetette fel 1973-ban.
Ball szerint a földönkívüliek szándékosan kerülik az érintkezést velünk, hogy elkerüljék a kulturális szennyezést vagy a társadalmi fejlődésünk megzavarását, hasonlóan ahogyan azt a Star Trekben látjuk az interferencia-irányelv alapján.
Nemrégiben Ian A. Crawford és Dirk Schulze-Makuch professzorok, több intézmény hozzájárulásával, részletesebben megvizsgálták ezt a hipotézist, különös tekintettel arra, hogy a kiterjedt SETI programok ellenére sem találtunk semmiféle jelet földönkívüli civilizációkról, legyen szó biológiai vagy technológiai jelekről.
Sokak szerint tehát az állatkert hipotézis is életképes elmélet lehet: tehát ebben az esetben tényleg elképzelhető, hogy a földönkívüliek esetleg aktívan eltitkolják előlünk a jelenlétüket.
A szerzők szerint ezen esetleges aktív rejtőzködés ellenére a földönkívüli intelligencia felfedezésére irányuló törekvést nem szabad abbahagyni, és a SETI folyamatos,
sőt fokozott erőfeszítéseit, a techno-szignatúrák keresését, valamint a fejett technológiák, például a James Webb Űrteleszkóp alkalmazását szorgalmazzák az exobolygók biológiai szignatúráinak a kimutatására.
Schulze-Makuch optimistán azt jósolja, hogy az elkövetkező 15 évben a technológiai fejlesztések végre bizonyítékot szolgáltathatnak a földönkívüli életre, még akkor is, ha az “állatkerti gondozóink” igyekeznek észrevétlenek maradni.
