Az emberiség mint földönkívüli civilizációk “szerelemgyereke”? Ősi istenek hoztak létre minket
Megdöbbentő elmélet magyarázhatja, miért tér el ennyire az emberi genom minden más földi fajétól….
Az emberiség földönkívüli teremtése?
Egyre biztosabb lábakon áll egyes nyitottabb tudósok és paleoasztronautikai szakemberek szerint, hogy az emberiség nem őshonos lény a Földön.
Azaz tulajdonképpen nem vagyunk a földi ökoszisztéma része.
Vagy legalábbis nem úgy, mint elsőre gondolnánk.
Régóta él a köztudatban, hogy az emberiség múltja meglehetősen homályos és mind a mai napig nem találták meg minden kétséget kizáróan az ember és a majom közti “köztes” átmenetet, vagy annak bizonyítékát, sokak szerint azért, mert az emberi faj genetikai úton lett létrehozva.
Titokzatos bolygó: a Nibiru, mint a Földet megtermékenyítő istenek lakhelye?
A témával kapcsolatban nagyon fontos viszonyítási pont Zecharia Sithcin professzor munkássága.
Amerikai természettudósok már 1981-ben felvetették: a Naprendszerben egy tizedik bolygó keringhet. Egy Föld körüli pályára állított űrtávcső által mutatott képek, illetve a Plútó még egy égitest jelenlétére utaló szabálytalan mozgásának tanulmányozása alapján született meg ez a feltételezés.
„Ha igaznak bizonyulnak az amerikai haditengerészet obszervatóriumának új bizonyítékai Naprendszerünk tizedik bolygójáról, akkor kiderülhet, hogy az ősi sumerok […] jóval előttünk jártak a csillagászatban”
– fűzte hozzá a Detroit News újságírója. A dologban nincs semmi ellentmondás: a sumerok a Holdat és a Napot is bolygóként tartották számon, így számoltak összesen tizenkét bolygót, ugyanannyit, mint ahány Anunnaki uruk volt.
Az viszont igazán meglepő, hogy az ősi sumerok, akik állítólag épp akkoriban találták fel az írást, pontosan leírták és ábrázolták az Uránuszt, Neptunuszt és Jupitert, jóllehet ezek távcső nélkül nem láthatóak. Az Uránuszt az újabb kor tudósai 1781- ben, a Neptunuszt 1846-ban, a Plútót pedig 1930-ban fedezték fel. A régen fantázia-szülte mítoszoknak tartott sumér szövegek, különösen a ma Teremtéseposz néven ismert Enuma Elis újkeletű értelmezése igen hihető magyarázatot nyújt Naprendszerünk jelenlegi szerkezetére.
„Miért ne vehetnénk szóról szóra komolyan ezt az eposzt, sem többnek, sem kevesebbnek nem tekintve, mint olyan kozmológiai tények leírásának, amiket a sumerok a Nefilimtől tudtak meg?”
– teszi fel a kérdést Sitchin.
A szövegek szerint több mint négymilliárd évvel ezelőtt a Nibiru nevű elkóborolt bolygó belépett Naprendszerünkbe, és majdnem eltalálta a Tiamat nevű nagyobb bolygót, ami a szokatlan gravitációs hatások miatt meghasadozott.
Ős-lombik program, genetikai beavatkozás sok tízezer évvel ezelőtt?
„Elohim” szava, amit a Mózes első könyvét író mo-noteisták „Isten”-ként értelmeztek, valójában az ember megteremtését elhatározó Anunnaki Gyűlésre vonatkozott; vagy pedig úgy, hogy a „magunkhoz hasonló” ember megteremtése nem egy teljesen új faj létrehozását jelentette, hanem egyszerűen egy már meglévő faj genetikai manipulálását. Sitchin így írt: „
Amint azzal már az orientalisták és a bibliatudósok is tisztában vannak […], Mózes első könyvét valójában sokkal korábbi és sokkal részletesebb eredeti sumér szövegekből állították össze szerkesztgetéssel és rövidítgetéssel”.
Az Anunnaki földi expedíció tisztiorvosa egy Ninharsag (másképp Ninti) nevű nőnemű lény volt, aki Enkivel együtt már korábban is genetikai kísérleteken dolgozott. Legalább egy sumér hengeres pecséten szerepel Enki és Ninharsag, fiolákkal és üvegcsékkel körülvéve, mellettük pedig egy asztal, polcok és egy növény, valamint egy segéd áll – az egész leginkább egy laboratóriumra hasonlít.
Sumér leírások szerint sok mutáns teremtményt hoztak létre, például emberfejű bikákat és oroszlánokat, szárnyas lényeket, valamint kecskefejű és -lábú emberszabású majmokat és humanoidokat.
Ha ez valóban így történt, akkor egyértelműen ezekből a kísérletekből származtak az olyan legendás „mitológiai” teremtmények és emberfeletti lények, mint Atlasz, Góliát, Gargantua, Polüphémosz és Tüphón.
Sőt, végső soron maga az emberiség is.
Arra pedig némileg maga a tudomány is komoly bizonyítékokat hoz, hogy az emberi genetikai kód valóban különleges és sok helyen eltér más élőlényekétől a Földön.
Erre pedig a mai napig nincs egyértelmű magyarázat.
