Biztos voltam benne, hogy meghalok: mégis túlélte a koronavírust János – elmesélte a történetét
A férfi eszméletlen állapotban került a kiskunhalasi kórház intenzív osztályára. 5 nap múlva tért magához. Bepelenkázva, kikötözve feküdt az ágyon, körülötte szkafanderbe öltözött orvosok, nővérek álltak.
23 napig feküdt a kiskunhalasi kórházban, és eredetileg 85 kiló volt, végül 68 kiló lett.
Eltűnt a sörhasa, ezt nem bánja, azt viszont igen, hogy a régi ruhái lötyögnek rajta.
Március 17-én a járvány miatt bezárt az étterem, két miskolci kollégám – akiknek azóta is kutya bajuk – beült a kocsimba, és hazaindultunk.
Másnap reggel értem Kecskemétre, a házunk előtt már várt a rendőrség és a tisztiorvosi szolgálat. Kérésükre kitettem a piros cédulát az ajtóra.
Este egyre rosszabbul lettem. Akkor már tudtam, hogy elkaptam a koronavírus-fertőzést.
Fájt a fejem, a kezem, az ízületeim. Hajnalban elhagyott minden erőm, levert a láz, képtelen voltam felállni a földről. Még a levegővétel is elviselhetetlen kínt jelentett – idézte fel.
Hiába hívta a mentőket, a diszpécser azt ismételgette, vegyen be lázcsillapítót, konzultáljon a háziorvosával.
– Biztos voltam benne, hogy meghalok, ezért felhívtam a Lengyelországban élő barátnőmet, Alexandrát, telefonon lediktáltam neki a végrendeletemet. Sírva elbúcsúztam tőle, majd a szomszéd utcában lakó anyukámtól is.
No, ő nem hagyta annyiban, riasztotta a rendőrséget, a tisztiorvost, végül elintézte, küldtek egy mentőt – folytatta János a Blikknek.
A férfi eszméletlen állapotban került a kiskunhalasi kórház intenzív osztályára.
Öt nap múlva tért magához. Bepelenkázva, kikötözve feküdt az ágyon, körülötte szkafanderbe öltözött orvosok, nővérek álltak.
Arról faggattak, az elmúlt öt napból mire emlékszem.
Csodálkoztam, hogy már ennyi idő eltelt? Az egyik orvos szerint hajszálon múlt az életem. Még 13 napot töltöttem az intenzíven, a nővérkék az ablakon kívülről figyelték min den rezdülésemet.
Szkafanderbe bújva bejöttek, kicserélték az infúziót, nekik köszönhetem, hogy életben maradtam.
A végén pedig megleptek a kedvenc csokimmal, egy tábla epres Milkával.
Ez az egész történet elképesztő, és fontos, hogy ne csak a szörnyűségeket lássuk meg benne.
Éppen azért osztottuk meg mi is az emberekkel, hogy lássák, van remény, és még egy ilyen súlyos esetből is fel tud épülni az ember.
Egyre nő a gyógyultan távozók száma hazánkban, ez pedig egyértelmű jelzés arra, hogy a koronavírus igen is, legyőzhető!
Forrás: Blikk
