Brutális ágyi poloska invázió szabadul rá Európára? Már durván terjed és lehetetlen tőlük megszabadulni
Nem csak kórházakban, a buszokon, mozikban is egyre több rovart találnak az emberek, nagyon nagy a baj…
A vérszívó ágyi poloskákról az utóbbi időben egyre többet lehet hallani itthon és külföldön is, ezért összeszedtük, mit érdemes tudni róluk.
Nemzetgyűlési felszólalások és rendkívüli kormányülések témája lett Franciaországban az ágyipoloska-invázió.
A probléma országos, a legtöbbet mégis a párizsi helyzetről lehet hallani és látni: a közösségi médiában rengeteg olyan videót tettek közzé az elmúlt hetekben, amelyek mozik és tömegközlekedési eszközök üléseinek kárpitján masírozó rovarok láthatók.
Néhány iskolában is megjelentek, akadt olyan is, ahol a tanárok emiatt nem vették fel a munkát.
Ez bármikor pocsék hír lenne, de kilenc hónappal a párizsi olimpia kezdete előtt, amikor mind nagyobb figyelem összpontosul a rendezőre, különösen az. Ahogy korábban megírtuk, a poloskák miatt kitört a politikai háború a kormány és az ellenzék között.
Mathilde Panot, a szélsőbal frakcióvezetője a minap határozott fellépést követelt a rovarok ellen, s hogy szavait nyomatékosítsa, egy fiolát is felmutatott, benne néhány példánnyal.
Az ágyi poloskák világszerte elterjedt állatok, éppúgy megtalálhatóak Párizs mellett New Yorkban és Londonban, mint Pozsonyban és Budapesten.
Mostanság egyre nagyobb számban térnek vissza, ami aggasztó.
Szakértők szerint ennek több oka van, köztük a nemzetközi utazás elterjedése, a másodkézből származó bútorok adás-vétele és az, hogy ellenállóvá váltak az újabb fajta irtószerekkel szemben.
Augusztusban az Átlátszó írta meg, hogy milyen súlyos a helyzet a szentgotthárdi Rábaparti Integrált Szociális Intézmény pszichiátriáján, ahonnan videó is kikerült az egyik ápolt körül hemzsegő poloskákról, október elején pedig a budapesti Szent Margit Kórházban kellett átköltöztetni egy osztályt, mert „vélelmezetten beteg által behurcolt, sporadikus esetként” látták az állatokat.
Amikor előmásznak a rejtekhelyükről, hogy a kiszemelt áldozatuk vérét megcsapolják, szúrósörtés szájszervükkel megszúrják a bőrét, és érzéstelenítő és véralvadásgátló anyagot juttatnak bele, majd megkezdik a táplálkozást.
Legtöbbször a takaróval nem fedett testrészeket csípik meg – a nyakat, a vállat, a felkart, a csuklót, a könyököt, a lábszárat vagy a bokát –, amit sokaknál kis piros, a szúnyogcsípéshez hasonló folt jelez.
De vajon honnan kerülhetnek a lakásba?
A rossz hír az, hogy gyakorlatilag bárhonnan, és a megtelepedésük megelőzéséhez nem elég a rendszeres, alapos takarítás. Az legfeljebb abban segíthet, hogy hamar észrevegyük: baj van.
A poloska beköltözhet önmagától is, például úgy, hogy átsétál a szomszéd lakásból.
Nincs nehéz dolga: apró mérete miatt szinte bármilyen kis résen be tudja préselni magát, nem csak a fűtés- vagy vízcsövek mentén, hanem akár a villanyvezetékeken át is.
Úgy is bejuthat, ha a fölöttünk lakó az erkélyén rázza ki, szellőzteti az ágyneműjét.
Kívülről is könnyű behurcolni, elég lehet, ha leülünk valaki olyan után a buszon, akinek nem volt szerencséje, és hozzá már befészkelték magukat a rovarok.
