“A Révkomáromi Kauflandot tudom ajánlani.” “Szlovákia. Párkány.”
“Aldiban 10 kg-ot lehet venni egyszerre.”
Ilyen és ehhez hasonló tippeket kapott valaki a Facebookon arra a közelmúltban arra a kérdésre, honnan szerezzen be cukrot a befőzéshez. Egy méhész csoportban pedig ausztriai vásárlást javasoltak annak, aki méhei etetéséhez (ez bevált gyakorlat a méz kipergetése után) keresett nagyobb mennyiségű cukrot.
A januárban bejelentett, majd többször is meghosszabbított hatósági áras – és ily módon a piaci árnál jóval olcsóbb – termékek körébe sorolt kristálycukor ugyanis a legtöbb hazai üzletben már csak korlátozott mennyiségben érhető el.
Nem reprezentatív szerdai, nyugat-magyarországi körképünk alapján a komáromi Pennyben éppen kifogytak belőle, de a többi üzletben – beleértve a kisalföldi kisfalvak helyi Coop üzleteit – szinte mindenütt volt kristálycukor, legalább 1-2 csomagnyi a polcon, vagy legalább a raktárban, igaz ezekben – a Pennyvel ellentétben ahol 3 kilogramm a maximális megvásárolható mennyiség – csak 1 kilogrammot lehet egyszerre venni.
A cukorhiányt hetek óta óta érzik a kereskedők (és a vásárlók). Előbbiek a hatósági árnál jóval magasabb áron kénytelenek beszerezni a cukrot, amire már a nagykereskedők is mennyiségi korlátozást vezettek be.
Logikus ötlet tehát, hogy ha valaki biztosra menne, akkor nagyobb mennyiségű cukorért átruccanjon valamelyik szomszédos országba.
Ez persze többletköltséggel is járna, de nem olyan jelentősen: a nálunk is jól ismert diszkontláncok – Lidl, Aldi/Hofer ausztriai üzleteiben 75 eurócentért (középárfolyamon, cikkünk írásakor ez 303 forint) mérik, a Billában pedig 89 eurócentért (360 forint) kaphatjuk meg a hazai polcokhoz képest bőségesebb mennyiségben rendelkezésre álló cukrot.
Az ársapkás termékek ára itthon üzlettől és lánctól függően 230-290 forint körül alakul, vagyis szerencsés esetben csak 10 forinttal kellene többet fizetni egy kilójáért.
A bevásárlóturizmus azonban nem emiatt működik. “Mindig nézzük, mit akciózik a Billa, és megyünk.
A múltkor is volt spagetti 80 centért” – mondta Erika a répcevisi Coop előtt.
Szerinte megéri Ausztriában vásárolni, és ezt a véleményét mások is osztják a környéken lakók közül. Volt olyan helyi, aki azt mesélte, hogy kint dolgozó ismerőse szokta értesíteni az akciókról.
A hvg.hu által megkérdezettek egyetértettek abban, hogy leginkább a minőség miatt járnak át. Így vélekedett az a magyar nő is, aki a felsőpulyai (Oberpullendorf) Hofer előtt pakolt lekvárokat és mosószereket autójába.
Ő ugyan nem pont emiatt ruccant át, csak ha már más ügyben erre járt, nem hagyta ki a lehetőséget. Cukrot azonban nem vett, azt mondta, hogy sem ő, sem édesanyja – aki rajong az itt vásárolt lekvárért – nem főz már be.
A hazai cukorhiány okai többrétűek, benne van az is, hogy
az alacsonyan tartott ár önmagában gerjeszti a keresletet – sokan nem csak a befőzési szezon, de a később elkerülhetetlen drágulás miatt is inkább betáraznak (az árstopot hivatalosan október elsejéig hosszabbította meg a kormány);
fennakadások vannak az ellátási láncban;
eleve kisebb területen termelünk cukorrépát, és nem is csak Magyarországon.
