“Elegem van”: egy rendőr fájdalmasan keserű vallomása, minden szava igaz!

“20 éve vagyok rendőr. Elmegyek. Végeztem. Elegem van a kétszínű hazugokból és az igazság kiforgatóiból a Parlamentben, akik saját karrierjük elősegítése érdekében tönkretették a rendészetet…

Elegem van az üldözésükből és azok üldözéséből, akik nem állnak mellettük. Elegem van a médiában lévő mazsorettjeikből, akik elfogadják ügyüket, de felmentik magukat az okozott kárért való felelősség alól.”

Az alábbiakat egy rendőr írta 2021 március 15-én.

Nagyon fontos és MÉLY gondolatok. A valósággal való egyezés talán nem pusztán a véletlen műve, mert ez nagyon is ráillik a magyar társadalomra és viszonyokra!

20 éve vagyok rendőr. Elmegyek. Végeztem.

Elegem van a kétszínű hazugokból és az igazság kiforgatóiból a Parlamentben, akik saját karrierjük elősegítése érdekében tönkretették a rendészetet.

Végeztem azokkal a sarlatánokkal és kígyóolaj árusokkal, valamint az epét terjesztő nőkkel, akiknek a sava megemészti a társadalmat, az értékeit és a jövőjét.

Elegem van abból, hogy a korrupciójuknak semmilyen következménye nincsen.

Elegem van a kétszínű hazugokból és az igazság kiforgatóiból a médiában és az “újságírásban” a hazugságaikkal, félrevezetéseikkel és féligazságaikkal együtt.

Végeztem a 24 órás híreikkel, a Twitter visszhangkamrájukkal, a taktikájukkal és a napirendjükkel, hogy kitalálják a következő “nagy” történetet, vagy meghosszabbítsák a régiek életét.

Elegem van abból a beteges színlelésükből, hogy valamilyen keresztes hadjáratot folytatnak, hogy jobbá tegyék a világot.

Elegem van a társadalmilag korrozív speciális érdekcsoportokból, akik az áldozati ranglétra tetején akarnak lenni, és készek felgyújtani a világot és a tőlük különböző embereket, hogy megbizonyosodjanak róla, hogy bárki más előtt hallják őket.

Folyamatos figyelemért kiáltásuk és egyre fantasztikusabb állításaik, amelyeket nem vizsgálnak, de amelyekről tudják, hogy soha nem fogják őket megkérdőjelezni, mert mint tudjuk, az “eltörölné a kultúrát”.

Elegem van a nyilvánosságból, az erőszakukból, a hazugságaikból, bántalmazásaikból, köpködésükből, állandó sikoltozásukból, hogy bármit és mindenkit azonnal kielégítsünk és megsemmisítsünk körülöttük, ha nem tehetik azt, amit akarnak, mint egy rakás serdülő kamasz.

Elegem van abból, hogy igényük van minden valós vagy elképzelt dolog iránt, valamint abból, hogy teljesen hiányzik belőlük az egymás iránti személyes vagy társadalmi felelősségvállalás.

Elegem van azokból a vezető tisztekből, akik bármilyen kocsira felugranak, bármelyik tisztet busz alá lökik, amiért munkájukat elvégzik, egyáltalán bármit megtesznek, hogy megszerezzék a következő rangot és a nagyobb hatalmat.

Elegem van belőlük, amiért úgy tesznek, mintha rendőrök lennének, amikor csak egyenruhás politikusok. Legalábbis az igazi politikusok nem igyekeznek elrejteni a bűzüket, és a világ minden táján látják őket, teljes kellemetlen, utálatos dicsőségükben.

Elegem van a szélsőbal és a szélsőjobboldalból, az ugyanazon erőszakos, társadalmilag maró és romboló érme két oldalából, akik eltaposnak mindent és mindenkit, bármit elpusztítva, ami az útjukban áll, ha az nem felel meg a “jobb” narratívának vagy világnézetnek.

Elegem van a vörös és fekete zászlóikból, a maszkjaikból, az erőszakból, a zaklatásból és a megfélemlítésből. Elegem van abból, hogy náciknak vagy Antifának hívják magukat, és úgy tesznek, mintha különböznének az ellenzéktől.

Elegem van az üldözésükből és azok üldözéséből, akik nem állnak mellettük. Elegem van a médiában lévő mazsorettjeikből, akik elfogadják ügyüket, de felmentik magukat az okozott kárért való felelősség alól.

Elegem van abból a szovjet kori bürokráciából, amely megakadályozza a munkám elvégzését, a furcsa módon soha kudarcot nem valló projektekből, az előléptetési testületek nepotizmusából és a rendőrség fiú- és lányklubjaiból, amelyek egymásra néznek, bármennyire is alkalmatlan mindenki más, aki nincs a bandájukban.

Elegem van az önreklámozó klikkjeikből és szervezeteikből, melyek mögé elbújnak, amikor szakmailag alkalmatlanok, de mindig alkalmasak egy fotózási lehetőségre, hogy az erő jól nézzen ki azzal a csoporttal, amelyikben azon a héten vannak vagy divatos aznap.

Elegem van abból a (néhány) korrupt rendőrből, akik sárba tiporják mindannyiunk nevét, és abból a hamis narratívából, miszerint a frontvonalbeli rendőrök túlnyomó része besározódott.

Elegem van abból, hogy látom, ahogy testvéreimet és nővéreimet a fronton megtépázzák, kritizálják, nem támogatják és demoralizálják. Elegem van a lelkesedésükből, a bennük rejlő jóságból és a szolgálat érzéséből, ami arra készteti őket, hogy előre rohanjanak, tudván, hogy a fotelkritikusok keresztre feszítik őket.

Elegem van abból a hamis reményből, hogy a dolgok javulni fognak, a társadalom értékelni fogja őket. Elegem van abból, hogy a vezetőink hazudnak nekik, majd hazudnak maguknak, hogy talán, csak talán, ezúttal megbízhatnak ezekben a vezetőkben.

Elegem van abból, hogy látom, hogy a fiatalok szenvednek és túl gyorsan öregszenek, amikor egy tisztességes élet úgy múlik el, hogy közben erre pazarolják az idejüket.

Elegem van a rivaldafénybe került rendőrökből, akik a YouTube-on táncolnak, szivárványt hordanak önreklámként, letérdelnek egy Twitter fotóért, előadást tartanak a közönségnek olyan dolgokról, amelyek nem aggasztanak minket, elfelejtve, hogy mi a rendőrség vagyunk, nem a közerkölcsi rendőrség.

Elegem van abból, hogy minden mást csinálnak a rendfenntartás helyett. Elegem van abból a hamis narratívából, amely azt sugallja, hogy ez a norma, és hogy minden rendőrt jobban érdekli, hogy szociális munkások legyenek, mint hogy a munkájukat végezzék. Egy hamis elbeszélés, amelyet megkönnyítettünk azáltal, hogy néhány embernek engedtük ezt a szégyentelen önreklámot elburjánzani.

Elegem van azokból a rendőrökből, akik azt mondják, hogy valahogy kevesebbek diploma nélkül, és hogy az ösztönök elfogultak és rosszak. Hogy ez a tapasztalat és az utcai tudás diszkriminatív. Elegem van abból a hazugságből, hogy a Rendőri Főiskola mellettünk van. Hogy a bíróságok értékelnek és támogatnak minket. Az, hogy az IOPC nem alattomos módon megbízhatatlan szervezet. Hogy a HMIC megérti a rendfenntartást.

Elegem van a szorongásból, a haragból, az állandó fokozott izgalmi állapotból veszély esetén, akkor is, amikor biztonságban kellene éreznem magam a saját otthonomban. Elegem van a testi és lelki egészségemet érő maró károsodásból, amelyet egy országért és nyilvánosságért áldoztam fel, zöldben és kékben egyaránt szolgálva, egy olyan országért, amely nem adott egy esélyt.

Elegem van a halálból, a szenvedésből, az erőszakból, a tisztességtelenségből, a ragadozó magatartásból és az összes többi nyilvános ürülékből, amelyeknek a megtisztítására kérnek bennünket.

Elegem van a csalódottság, a düh, a gyűlölet és a kétségbeesés leírhatatlan szintjéből, amelyek betöltötték az életemet, amikor csak a jó emberekre akartam vigyázni és a rosszakat bezárni. Elegem van abból a cinizmusból és bizalmatlanságból, amit rám hagytak, és azokból az időkből, amikor a családomat utoljára tettem, hogy biztosan ott legyek valaki másért. Elegem van abból a fájdalomból, amit az okoz számukra, hogy látják, mit tesz velünk ez a munka.

20 éves szolgálattal rendelkező rendőr vagyok, és elegem van belőle. Rendezze mindenki a saját dolgát. Vagy ne, és hagyja, hogy minden összeomoljon körülötte.

Elegem van, és már tényleg nem érdekel.